Tényleg igaz, hogy a menhelyről kihozott kutyák sokkal hálásabbak, mint azok akik egész életükben gazdások voltak?

Tenyésztőtől, jó helyről hoztam kiskutyát és nagyon ragaszkodó. Le sem lehet vakarni rólam. :) Menhelyen voltam a nyílt napon, a kivitt kutya figyelmét elég nehéz volt felkelteni ... A kutyasuliba is szoktak jönni menhelyről örökbefogadott kutyákkal és cseppet sem hálásak, el sem lehet őket engedni pórázról, mert meglépnek.

Ne kábítsák mesével az embereket, mert erre fognak számítani, aztán visszavágják a menhelyre a kihozott kutyát ... Inkább mondják úgy, hogy megfelelő foglalkozás után ugyanolyan hálás, mintha veled nőtt volna fel. Sokkal közelebb áll a valósághoz!

Igen, és az összes nem menhelyről való eb egy hálátlan dög lesz, aki csak azt lesi, mikor haraphatja el a torkodat. Ugyanmár!

Nincs két egyforma kutya, innentől senki nem fogja neked megmondani, hogy mikor lett volna hűségesebb.

Ez csak általánosítás, és a kutyák emberi érzelmekkel való felruházása.

Legalább akkora butaság ez alapján beskatulyázni egy kutyát mint kijelenteni, hogy minden szőke nő buta.

Egyedek vannak, van amelyik simulékonyabb, jobban igényli az ember közelségét, és van amelyik meg nem. Teljesen mindegy, hogy ehhez az utcán kellett kóborolnia, vagy jó helyről, tenyésztőtől származik.

Volt parkból és menhelyről befogadott kutyánk is, és jelenleg két tenyésztőtől származó kis döggel osztom meg a lakásomat. Míg a parkból befogadott kutya teljesen önálló volt, addig a két tenyésztőtől származó állandóan a fenekemben van, tv-t nézni úgy szoktunk, hogy egyik az egyik oldalamhoz simul, másik a másikhoz. Néha még a nagy is felkéreckedik az ölembe, pedig már 30 kiló :)

Nem HÁLÁSABBAK csak mások.

Figyelj nekem volt egy kis csivavám, 10 hetesen került hozzánk, imádott mindenkit a családban. Én még kisgyerek voltam mikor jött, mikor nagyobb lettem próbáltam tanítani mindenfélére (szüleim annyira nem tanították előtte) de akkor már elég nehezen ment :D Kajával nem lehetett motiválni, a parancsokat (ül, lábhoz) is csak tessék-lássék csinálta, de a láb melletti sétát 2 nap alatt megtanulta 4 évesen, szóval nem volt hülye :) Utcán, ha elengedtük volna, tuti ment volna amerre lát, annyira kíváncsi volt meg igazából ő sose tapasztalta meg, milyen az, ha magára marad és egyedül kell boldogulnia. Imádtam őt és ő is minket.

Mostani kutyámat a sintértelepről hoztam ki 1 évesen, valami terrier keverék, kóbor kutyaként került be. Pórázról ugyan nem engedem el az utcán, mert annyira szeleburdi, hogy simán elüttetné magát egy kocsival(belváros), biciklistával vagy beleszagolna más szatyrába :D DE 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem menne el pár méternél messzebbre. Már többször kibújt a nyakörvből vagy kirántotta a kezemből a pórázt, de ment két lépést és megállt és bevárt engem. Ha egy nagy, zárt területen elengedem csak pisszenek és jön vissza. Ha hívom a lakás túlsó végéből, vagy a lépcsőház másik végéből, rögtön jön, ráadásul szívesen.Ő tudja, mennyire jó a gazdi mellett és hogy ott csupa jó dolog történik :) Ráadásul kajával nagyon is motiválható, ami óriási segítség :D

Szerintem nagyon káros az, hogy sokan ezzel próbálják reklámozni a menhelyi kutyákat, ugyanis a legtöbb ember fejében ez úgy fordítódik le, hogy ha hálás a kutya, akkor nyilván mindent megtesz azért, hogy a gazda kedvére tegyen- tehát nincs kertrombolás, húzás, agresszió, nincs semmilyen probléma, csak egy szolgálatkész, hálás, imádó kutya.

Aztán meg, miután ez az átlagember kihozza a menhelyről a kutyát, nagy rá az esély, hogy jól pofára esik, mert a kutya mégiscsak "hálátlan", és mindenféle bajt csinál, és egy csomót kell költeni kutyaiskolára... Nekem egy csomó ilyen ismerősöm van.

Szóval emiatt sokan olyasmiket várnak el a menhelyi kutyáktól, amit jelentős hányaduk nem tud megadni.

Én azt elhiszem, hogy egy (nem veterán kóbor, mert azok tipikusan nem hálásak) menhelyi kutya másképp érez a z új gazda iránt (és ezt az érzést nevezhetjük hálának), mint egy tenyésztőtől 8 hetes korában elhozott kutya, de ezt a leggyakrabban nem úgy mutatják ki, ahogy azt az emberek tennék.

Azok, akik ezt a hála dolgot bizonygatják, szerintem gondolkodjanak el ezen, mert nem biztos, hogy többet segítenek ezzel a menhelyi kutyáknak, mint amennyit ártanak.