Miért szólják le sokan a macskákat? Miért van ez az örökös harc cicás és kutyás gazdik között?
Nekem mindkettő van itthon, és sokszor nem értem, hogy nézhetik le a macskákat így az emberek... Olyan igazságtalanul ítélik meg a cicákat, pedig nem is ismerik őket igazán. Azt hiszik, hogy a macskák önzők, hogy önimádó, egoista állatok, akik nem szeretik a gazdájukat, sőt, magukon kívül semmi mással nem törődnek, stb, bezzeg a kutyák milyen hűséges, ragaszkodó, aranyos, tündéri társai az embernek.
Félreértés ne essék, a kutyák valóban ilyenek. De egy macska épp ugyanolyan hálás, szerethető társa lehet az embernek. Tapasztalatom szerint általában mindig azok szólják le a cicákat, akik csak felületesen ismerik őket, épp ezért fogalmuk sincs, milyen a valódi természetük.
Miért van ez az örökös harc a kutyás gazdik és a cicás gazdik között?
Miért mondják azt, hogy a kutyák okosabbak, mint a macskák? Mert a macska nem ül le parancsra, vagy nem hozza vissza a labdát?
Kutyám is van, akit imádok, mert valóban csodás társ és barát. De a cicám pontosan ugyanolyan értékű családtag, mint a kutyus. Igaz, ő nem liheg, nem ugat és nem ugrál, ha hazatérek, de ugyanúgy örül nekem, csak máshogy fejezi ki magát: magasra tartott farkincával odadörgölőzik a lábamhoz, tekergőzik egyet-kettőt, közben kedvesen dorombol és láthatóan ugyanúgy szeretettel, örömmel fogad. Csak épp kevesebb nyállal, zajjal és érzelemkitöréssel jár. :D
Szívből szeretem mindkét állatomat, a kutyámat épp úgy, mint a cicámat, de sokszor bánt, hogy a macskákat ennyien lenézik, csak mert mások, mint a kutyák.
A macska saját természetéhez a leghűségesebb, de ha igazán odafigyelünk rájuk, látjuk, hogy ezt csodálatos módon osztja meg az emberrel.
Miért bántják mégis a "csak kutyás" gazdik őket?
válasza: válasza: válasza:Mert az emberek félnek az ismeretlentől. Egyszerűbb kijelenteni, hogy "utálom", mint megismerni és esetleg megszeretni.
Nekem csak kutyám van. A kutyák viselkedése közelebb áll a lelkemhez. De ettől még nem nézem le a macskákat. Ha olyan helyen járok, és a macska is hajlandó rá, szívesen megsimogatom és játszok vele. Nyaranta 2 hétig én szoktam ellátni a szomszédék cicáját, ha nyaralni mennek.(sosem engedte megsimogatni magát, csak ha a gazdák is ott voltak) Meg szoktam csodálni egy-egy szebb példányt. pl.a perzsa, a sziámi és a karthauzi nagyon tetszik.
De itthonra nem kéne. Hogy miért? Épp azért mert számomra túl önálló. Akkor jön-megy, amikor akar, felmászik a szekrény tetejére, asztalra, és szinte kiszolgáló személyzetként tartja a gazdát. Igen, tudom nevelés kérdése a macska viselkedése is és találkoztam már rendkívül okos macskákkal is.
Szóval én nem bántom és nem nézem le őket, de jobban érzem magam kutyák közt.
válasza: válasza: válasza: válasza:"Miért van ez az örökös harc a kutyás gazdik és a cicás gazdik között? "
Milyen harcról beszélsz?
Van, aki nem szereti a macskát és van, aki szereti. Ugyanez kutyában dettó. Sőt..van, aki mindkettőt kedveli, tartja is.
Hol itt a harc?
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok inkább a lelkem mélyén mégis kicsit cicásabb és azért veszem ennyire a szívemre, de nekem kifejezetten pozitív tapasztalataim vannak a macskákkal. :) Illetve sokszor én pozitívnak látom azt, amit más esetleg negatív tulajdonságként él meg velük kapcsoltban. :)
Pl. írta valaki, hogy túl önállóak. Én ezt kifejezetten becsülöm bennük, tetszik az önállóságuk, az, hogy nélkülem is életképes, hogy nem szorul másra, de ezek ellenére mégis odajön nyávogni és kéri a vacsoráját, mégis hálásan hozzám bújik és dorombol nekem, csak mert kinyitottam egy konzervet, holott nélkülem is ragyogóan el tudná látni magát. :)
A kutya eredendően falkaállat, mindig is falkában éltek, közösen vadásztak, szükségük volt egymásra mindenhez. De a macskák mások. Ők egyedül éltek, a vadászathoz se kellett nekik senkire támaszkodniuk, jól elvan magában, ezért az embert is csak mellérendelt szerepben tudja elfogadni, nem pedig falkavezérként, mint a kutya. Nekem imponál, hogy a cicám egyenrangúként tekint rám, mint vele azonos értékű élőlényt. Nem ereszkedik alám, de felém se.
A kutyák az emberrel való kapcsolatukban ugyanazokat a gesztusokat, testbeszédet, hangjelzéseket használják, mint a többi kutyával való kapcsolatukban. Pontosan ugyanúgy viselkednek velünk, mint egymással. Ebben a tekintetben a macska viszont túllépik az ösztönös, eredendően rá jellemző viselkedés határait, hiszen a természetben egyedül él, és nincs alkalma, sem vágya társához simulni, mint ahogy azt a gazdájával teszi, amikor az ölébe kuporodik a tévé előtt. :) Vagyis mondhatjuk úgy is, hogy a macska átlépi a korlátait, felülemelkedik rajtuk és valahol megtagadja a saját természetét is, csak hogy a társunk lehessen. :)
Lehet, hogy ezek a tulajdonságok azért tetszenek bennük, mert szerintem tiszteletreméltóak. Örülnék, ha én is ilyen önálló, független és szabad lehetnék, de mégis feladnám mindezt, csak hogy a szeretett lény barátja, társa legyek. :)
válasza:" Nekem imponál, hogy a cicám egyenrangúként tekint rám, mint vele azonos értékű élőlényt."
Ebben nagyot tévedsz. Sosem leszel egy macskának egyenrangú társa. Ő állat, te pedig ember vagy.
Még a kóbor maccsok is igyekeznek kihasználni, ha valahol enni kapnak. Inkább odajárnak, mint vadászással megszerezzék a napi betevőt.És nem mennek világgá, országot járni, hanem annak a helynek a közelében maradnak, ahol van kaja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!