Szerintetek mi értelme úgy kutyát tartani, hogy ne családtagként szeressük?

1. Igen, lehet, hogy a betörő könnyen bejutna egy kutya mellett is, de mégis sokan sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat mellette. Vagy például az én kutyám gondolkodás nélkül nekiugrik annak, akit nem ismer és elkezd futni. Szóval vannak rendes házőrző kutyák, de gondolom neked csak kis díszkutyáid vannak.

2. Nem mindenkinek van ideje a kutyára.

3. A barátnődék pedig jól tették, hogy elhozták. A menhelyek szinte mindenhol tele vannak és nem tudnak gondoskodni minden kutyáról. És lehet, hogy ők nem foglalkoznak vele, mégis mindig van mit ennie és van rendes otthona.

4. Miért ne akarhatna valaki kutyát? Attól, hogy nincs vele napi 24 órában és nem játszik vele minden nap még szeretheti őt.

5. Kíváncsi vagyok hány éves vagy, hogy így gondolkodsz. Majd mondjuk 10 év múlva keresd vissza ezt a kérdést és figyeld meg, hogy nem ez lesz a véleményed.

Vannak akik...

- csak a haszonállatot látják benne (pl házőrzés), valamiért meg azt hiszik, hogy ha van egy kutya a kertben, akkor az még az atomrobbanástól is megóvja őket.

- csak fellángolásból vesznek kutyát, aztán megunják, 3 hét után már nem olyan érdekes (lásd: barátnőd).

- csak egy divatkelléknek veszik a kutyát, mert az X-nek meg az Y-nak is ilyenje van, akkor neki is kell.

Sok ember van, akinek soha nem adnék kutyát a kezébe, mégis vesz. Ahogy sok embernek nem kéne gyereket se csinálnia, mert ****, mégis van gyereke.

Tudom, nem fogsz hinni nekem, de vannak más állatok a kutyákon kívül is, akiket ugyanúgy lehet szeretni...

És igen én is szeretem a kutyákat, de nem családtagként kezelem őket. Lásd. nem eszik velünk az asztalnál, nem fekszik az ágyamba, nem jön be a házba... DE ha csak tehetem vele vagyok és imádom őt. DE Ő AKKOR SEM CSALÁDTAG!

Most komolyan egy állat hogy a f***omba háborúzna? Vagy egyáltalán kivel / mivel? Az emberek azért háborúznak, kínoznak mert... na most jól figyelj... készülj fel...mert... nem ösztönlények, tehát gondolkodunk. WOW, meglepődtél ugye?

Mond már el milyen kutyáid vannak, mert érdekel. És hogy TE mennyit foglalkozol velük, mi mindent teszel értük.

Tudod, kíváncsi vagyok rá milyen vagy, hogy ennyire be vagy skatulyázva.

És tudod mit? Én sajnállak téged, hogy neked nincs életed csak a kutyáid. Ami tök jó, de vannak más dolgok is az életben, de hogy értené ezt valaki aki valószínűleg 15 év alatt van.

Egy állatnak jobb a menhelyen, ahol alig van helye? Ahol szinte nem tudnak enni adni neki és majdhogynem éhezik?

Egy állat, arra van, hogy az ember hasznot húzzon belőle. És már bocsáss meg, hogy valaki szeretné biztonságban érezni magát. Elnézést. Gondolom városon laksz, mert erről sincs fogalmad.

Szerintem a nagymamánál jó helye van a bnőd kutyájának. Mert szerintem ő ráér és legalább tud róla gondoskodni. Tudja etetni, tud vele kicsit foglalkozni. A kutya nem egy 2x2-es szobában döglik egész nap, hanem van udvar ahol játszhat, futhat. És szerinted az jobb egy kutyának, hogy a pórázon ide-oda rángatják, mintha az udvaron oda mehetne ahová csak akar?

Erről egy idézet jutott az eszembe...

"Van a kutyatartó, akinek van egy vagy több kutyája, rend szerint "tárgyként" funkcionálnak (pl. házőrző jelző berendezés az udvaron) nála az ebek, maximum enni inni kapnak, de egy jó szót, simogatást nem, sétát, foglalkozást azt végképp nem, sőt van amelyik undorodik a kutyaszőrtől vagy nyáltól.

Van a gazda, aki érzelmileg is kötődik a kutyájához, kommunikál vele és gondoskodik a négylábú barátjáról, annak mozgásáról és szán rá időt a szabadidejéből.

Van a KUTYÁS, aki szimbiózisban él a kutyájával, minden rezdülését ismeri és a legértékesebb számára az az idő, amit vele tölt... lehet játék, tréning, vizsga, verseny, vagy csak úgy nézünk ki a fejünkből és végigsimítjuk azt az okos, intelligens fejet amit az ölünkbe tett a mi legjobb barátunk... Minket nem zavar a nyál, a szőr, a sáros tappancs nyomok a ruhánkon. Széles mosollyal ugrunk el a boltba kutyázás után valami kajáért, miközben úgy nézünk ki, mint a kijáró disznók. Már "Kutyás vagyok, nem csöves" feliratú ruhára is gondoltunk, de minek- kinek is magyarázkodjunk ezzel? Az emberek többsége ezt nem érti, rendszerint hülyének nézi a KUTYÁST. De ez minket cseppet sem zavar, mert aki ebbe nem kóstolt bele, akinek még nem sikerült az érzelmi intelligenciáját erre a szintre fejleszteni, az nem is értheti. Annak a kutya lehet zavaró, lehet "tárgy", de semmiképpen nem társ. Mi pedig meglátjuk még az ő kutyájában is azokat a nagyszerű tulajdonságokat, amelyeket ő valószínűleg soha nem fog érzékelni, sajnos..."