Hogyan vegyem rá a szüleimet hogy lehessen egy kutyám?

Lehet, hogy a szüleid úgy gondolják, nem értél még meg erre a feladatra, vagy nem vagy eléggé felelősségteljes ahhoz, hogy gondoskodni tudj egy kiskutyáról. Próbáld meg bebizonyítani nekik, hogy ez nem így van. :)

A cicátokkal ki foglalkozik a családból a legtöbbet? Ha te, ezt esetleg felhozhatnád nekik, hogy a macskáról is te gondoskodsz és lám, milyen jól gondját viseled. Ha nem te gondozod, kezdj el vele többet foglalkozni, hogy a szüleid lássák, alkalmas vagy arra, hogy egy kutyát nevelhess. Egy macska közel nem igényel annyi foglalkozást, mint egy kiskutya (tudom, mert nekem mindkettő van és a cicám nem keresi annyit az emberi társaságot, bár így is bújósabb és embercentrikusabb, mint a legtöbb macska, akit ismerek, még így is az ideje nagy részét lustálkodással tölti az ágyamban, ezzel szemben a kutyám egész nap a sarkamban liheg, annyira ragaszkodó :D ), a kutya olyan, mint egy kisgyerek. Egész nap igényli a figyelmet, játszani kell vele, tanítani, sétálni vinni, nevelni, foglalkozni vele. Ez sokkal nagyobb feladat, mint egy cicáról jól gondoskodni. De ha a szüleid látják, hogy a macskának rendesen gondját tudod viselni és komolyan veszed a feladatot, talán megengedik, hogy egy kutyusod is lehessen. :)

A nagy kertes ház pedig nem minden. Sokan azt hiszik, elég kivágni a kutyát a kertbe és majd ott lemozgatja magát, pedig egy kertben tartott kutya is ugyanúgy igényli a sétát, a mozgatást, azt, hogy a gazdi mind fizikailag, mind szellemileg lefárassza, foglalkozzon vele és tanítsa. Ezt is vedd majd figyelembe, hogy ha kutyád van, ő nem csak egy dísz a kertben, hanem egy olyan társ, aki mindig veled akar majd lenni.

A Border Collie-t én sem ajánlanám, rengeteget kell vele foglalkozni, kifejezetten munkakutyák. Talán egy magyar agár vagy egy könnyebb tartású kutya lehetne megfelelő első társ, de határozottan nem a border collie.

A szüleid megpuhításához sajnos nem tudok mit ajánlani, én kutyákkal nőttem fel. Sok sikert! :)