Mi a véleményetek ezekről a kutyatartókról?

Ezekkel a kutyatartókkal nincsen semmi gond,de ne mondja már nekem senki,hogy egy 12 éves kisgyerek leviszi egyedül a kutyáját állatorvoshoz,vagy egy nagytestű kutyának ő cipeli haza minden hónapba a 10 kilós tápot! :) Szóval alapból a gyereké a kutya,ő tanítja,eteti,játszik vele,de azért biztos vagyok benne,hogy orvoshoz a szülővel együtt viszi!!

Off: azokról a kérdezőkről,viszont megvan a véleményem,akik minden héten felelőségre vonják,kritizálják az egyik kutyatartó csoportot,és képesek megítélni egy ember abból,mert egyből nem rohan az állatorvoshoz,meg képesek megítélni abból,hogy kint tartja a kutyát,bent tartja a kutyát,tápot eszik a kutya,konzervet eszik a kutya!

Lehet,hogy egy-egy kérdező nem igazán jó kutyatartó,sőt,még nem is az a "határeset",de azért néhány GYK-s állatimádó megtanulhatna azzal az emberrel is normális hangnemben beszélni,aki nem azon a véleményen van,mint ő!

az első kutyámat 3-4 évesen kaptam. Szerettem, én etettem, de mégse gondoztam úgy ahogy kellett hisz pl sétálni nem vihettem el egyedül mert anyumék nem engedték ők meg nem mindig értek rá, sajnos picit ezek miatt is szökős lett a kutyánk és ez lett a veszte is, mikor ez megtörtént megfogadtam hogy soha többé nem csinálok ilyet vagy kutyám se legyen, ekkor voltam 9 éves.

10 évesen a nővéremék találtak egy pici kutyát egy ház előtt ahonnan kiderült h a néni akinél született már a patakba szánta volna szegénykémet, ekkor fogadtuk be az én kis Mollykámat. Most 17 vagyok, magyarul a kutyum is már 7 éves, mindig én foglalkozok vele, etetem, naponta tanítgatom, feladatokat találok ki neki, naponta minimum 2 naponta megyünk sétálni, lényeg az hogy teljesen máshogy tudom nevelni és foglalkozni vele mint ahogy régen. Jó az orvosi, meg a nagyobb költségeket édesanyámék állják, de az összes kiegeszítőjét én vettem neki, én vittem el ívartalanítani, én vettem észre hogy beteg.

Ezzel arra akarok célozni hogy egy gyerek is lehet felelős egy bizonyos kor után, bár ez mondjuk a szülőn is múlik.

Elnézésed de ilyen létezik.

Én is ilyen vagyok. Sajnálom hogy a többiek nem…

Olyan tipikusan "gyerekes" a kérdésed.

A felsoroltak miatt miért is lennének felelőtlenek a gyerekek?

Egyébként nem a gyerek tart kutyát, hanem a szüleivel közösen van kutyája.

Egyetlen TÉNYLEG gyerek se tud 100%ban egyedül gondoskodni egy kutyáról. Mégha meg is keresi az oltások, kaja árát, állatorvoshoz pl. csak nagykorú viheti legtöbbször, alapból gyerek nevén nem lehet a kutya.

14 éves kor felett már szerintem majdnem minden a gyerekre bízható, de a tényleg komoly dolgokban a szülőnek van nagy felelőssége

Igazából ha egy gyerek szeretne egy kutyát (vagy akármit) a csillagokat is leígéri az égről, aminek végül a fele sem valósul meg. Arra alapozni, hogy van 1000-ből 10 gyerek aki valóban felelősségteljesen hosszú távon (!) képes tartani az ígéreteit, szerintem hülyeség.

Nem ítélek el senkit, de én is ilyen voltam, szerencsére az én anyukámnak több esze volt sok másik szülőnél, és nem vett meg nekem mindenféle állatot felelőtlenül pusztán azért, mert szépen néztem rá. Ma már felnőtt ember vagyok, lett kutyám olyan amilyet én szerettem volna olyan helyről ahonnan én akartam, és biztos vagyok benne, hogy 10 éve nem tudtam volna így foglalkozni egy állattal.

Én TÉNYLEG mindent betartottam volna gyerekként, ha előző kutyám hozzám költözhetett volna az elején, vagy kaptam volna egy kutyát...de neeem, lakásba nem lehet, stb-stb :P

Aztán mikor 22 éves koromban az addig sétáltatott, nevelt, stb "kutyám" gazdája csórit már tényleg el akarta paterolni és beteg lett, hozzám került. Apám lepődött meg, hogy szó nélkül ezerrel sepregetettem-mostam fel, amit előtte nagy ritkán unszolásra voltam hajlandó megtenni :D

Én is ilyen vagyok, 10 éves voltam amikor megkaptam a kutyámat(jelenleg 22 vagyok kutyum 12(1,5 éves volt amikor kaptam) Azt tudom,hogy 2-3 évig anyummal vagy apummal jártam vele orvoshoz.Ők állták a kaját és miegyebet.Viszont ahogy kaptam pénzt (mamámék mindig adtak egy kis zsebpénzt,hol 500 ft-ot,hol 1000-et) Ünnepekkor meg többet.

Én ebből vettem új pórázt,új dolgokat a kutyámnak.

Aztán jó részt ezekből a pénzekből gazdálkodtam ha kaptam 10 ezret akkor abból 7 ezret tuti a kutyára költöttem és 3-et magamra.

Most már viszont 1 éve,hogy hol dolgozok hol nem.Mondanom sem kell,hogy amikor dolgozok és van pénzem mindent!! én állok természetesen.

Ugyan úgy 11 éve leviszem napi 3x a kutyámat,orvoshoz már nagyon régóta egyedül viszem,húgom szokott elkísérni maximum.Kozmetikába is párszor mentem anyummal utána már egyedül. Szóval kb 13 éves korom körül már minden hová egyedül vittem a kutyámat vagy húgommal.

Volt amikor pl másik városba lévő orvoshoz kellett menni anyumékat megkértem hogy vigyenek le,de ez nyilván való.

Ha esetleg húgommal pár napra elutazunk akkor is pl leviszi,megeteti szóval nálunk nincs próbléma.Ebből mivel én elég felelősség teljesen gondozom,így ha időnként megkérem őket,hogy vigyék le mert későn érek haza.Szívesen megteszik,sőt mondanom sem kell sokszor.Igazából anyumék úgy vállaltak kutyát,hogy oké az enyém,de segítenek amiben csak tudnak.Én meg mostanában munkát keresek kevesebbet vagyok itthon,mert önéletrajzokat adok be,vagy éppen állásinterjúkra megyek.Ezt anyumék megtudják érteni.

A lényeg az,hogy kutyát csak úgy vállalhat be a szülő a gyerekének,ha úgy mond ő is szeretne kutyát és időnként nem nyűg vele foglalkozni.Csak hát sok gyerek olyan,hogy pár évig jó minden utána az szüleire hagyja 100% kutyát.Sajnos ilyenek is vannak :/