Miért kell mindenkinek Golden Retriever?

Elfelejtettem vmit :)

A Duna-parton kb. 1 hónapja látok egy fiatal lányt egy golden kölyökkel, most 4 hónapos. Sztem vmi szaporított, mert nem néz ki tuti fajtatisztának, de nem is ez a lényeg.

A víz kivert, mikor láttam a parton FLEXIN...na mondom fasza, szerencsétlen kutya, ezt se fogják nevelni...aztán a 2.-3. talinál már láttam, hogy a flexin tartva BEHÍVJA, LEÜLTETI, JUTALMAZZA ;) Gondoltam, végre vmi...aztán láttam már szabadon is, kutyák láttán gazdi szépen behívja, leülteti, kaja és póráz.

Tegnap odaszóltam neki, hogy nyugodtan jöjjön hozzánk bandázni. Kicsit beszélgettünk, kertes házban laknak és naponta 2-szer sétálnak :) Remélem majd suli kezdés után is megmarad ez. Azért nem engedte nagyon kutyákhoz, mert hogy ugrál a gazdikra. Mondtuk, ne csinálja ezt, hanem igenis vigye emberek-kutyák közé, és szóljon rá, ha ugrana. Ránk is ugrált, 2-3 rászólás után megértette. Kutyáktól még fél, de elég hamar feloldódott.

Végre egy pozitív élmény! :)

Hű, le vagyok döbbenve ezektől a hozzászólásoktól. Szinte csak rossz tapasztalatokat látni, bevallom én még sosem láttam olyan rossz Goldent, hogy az megharapjon valakit, de csak szimplán "rosszat" már én is. Egy időben nálunk is divat volt, azóta valahogy eltűntek. Illetve most van egy kiskölyök, de egyedül ő.

Én is Golden Retrievert tartok, még kölyök voltam mikor kaptam, azóta szegény már 11 éves lesz októberben. Fajtisztaként vettük, pedigrés volt. Egyáltalán nem divatból vettük, vagy ilyesmi. Sosem volt örökmozgó fajta, de azért persze játékos volt, most már, ahogy öregszik, egyre kevésbé az. Mindenesetre az tény, hogy a Goldikat is meg kell nevelni, nem csak úgy hébe-hóba megvenni, aztán nem foglalkozni vele. Amíg igényelte a játékot, addig mindig lejártunk vele labdázni, napi 3 séta mindig be van iktatva, legkevesebb fél óra, de főleg 1-1,5 órát sétálunk vele. Egyébként azért is meg vagyok lepődve, mert már úgy megszoktam, hogy ilyen jó kutyám van, már elfelejtettem, hogy van rossz is. :)

Bár valahogy mindig szerencsések voltunk, mert több kutyánk volt és szinte mind ugyanolyan mentalitású volt, mint ő. Volt egy újfoundlandi kutyánk (ó, milyen gyönyörű volt, ha majd különköltözök, biztos lesz még egy, csak akkor barna :)), ő is nagyon jó volt, csak talán nem volt olyan jámbor, mint a goldi, ő előbb megvédte magát. Egyszer össze is verekedett egy pitbullal, szerencsére semmi nem lett belőle, pedig elnézve egy-két pitbullos videót... Huh, lehetett volna komolyabb is. Aztán volt (ami azt illeti még mindig van,a goldival él együtt) egy kistestű keverék kutyánk, akit az utcáról fogadtunk be, ő az elején megugatta a bicikliseket és imádott kukázni. Egy kis nevelés és máris úgy ment a biciklisek mellett, mint egy kisangyal.

Szóval lényeg, ami lényeg, szerintem egy fajta sem rossz, vagy jó, minden a nevelésen múlik (és kis százalékban azon is, hogy milyen idegzetű a kutya, mert azért az sem mindegy, ha gyenge idegzetű, mondjuk túltenyésztés miatt).