Volt már veletek ilyen?

sőtt, ő az ember legjobb barátja

bántott már meg?:)

nekem mindig is sokan voltak barátaim de tudtam h nem annyira bízhatok bennük (minden barát ilyen szinte) h elszólja magát pletykál ...

és amikor anyumékkal veszekszem ami engem ez nagyon kiborít akkor sírva a nagy maci kutyámhoz bújok és elpanaszolom gondomat és ő puszilgat és a szemében a csillogás ott van ami olyan mintha azt jelenti h 100%osan megért

u.i.: ő biztos nem pletykálja el a dolgaidat és biztos h nem veszekedünk össze egy fiún de szükség van "emberi" barátokra mert a kutya nem fog segíteni ha beteg vagy stb...

"Az állatokról

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt." /Márai Sándor: Füveskönyv/

Sok helyütt idézik ezeket a sorokat és nem véletlenül. :) Én is így érzem.

18.14 vok

18.19 ez gyönyörű el is küldtem e-amil-en anyukámnak gyönyörű :) és az a baj h ez a kemény valóság

Ó, igen.

Ennél nem is kell többet mondanom/írnom. =)