Ha valaki lelkileg gyenge a kutyák fájdalmát, halálát átélni, érdemes állatorvosi asszisztensnek tanulni?

Sztem ne ezt a területet válaszd, ha ennyire érzékeny vagy. Én is ilyen vagyok, még akkor is sírok, ha a filmekben halnak meg állatok.

Persze lehet, hogy ha évekig csinálnád megkeményítene, de addig meg lehet tönkre mennél lelkileg.

Amennyiben ez a szakma érdekel azt mondom tanuld ezt.

Nyilván nagyon fájdalmas elveszíteni egy állatot de szerencsére azért ennek a munkának is meg va a szépsége és szerencsére több pozitív élmény van mint negatív.

Sok állatnak tudsz majd segíteni.

Én sem bírnám lelkileg, sajnos gyenge vagyok, szóval csak magamból kiindulva nem ajánlom ezt a területet.

Pont dokinál voltam, mikor beszélték, hogy mennyire sajnálnak egy kutyát, mert szívférges lett és hogy megelőzhető lett volna. Nem sírtak, de érezhető volt, hogy valóban megérintette őket a dolog.

Elõbb-utöbb meg kell tanulni elengedni szeretteinket, szembenézni a halál valóságával. Ez nem érzékenység kérdése.

Másrészt ha ennyire együtt tudsz érezni az állatokkal, talán éppen te kellesz oda nekik. Sokat megtehetsz, hogy enyhítsd vagy elkerüld a szenvedéseiket. Annyit megtehetsz, hogy te nem okozol felesleges szenvedést, hogy a nem-ártás elve mentén élsz. Másrészt az elkerülhetetlen, a halál mindenképpen elkövetkezik, akkor is, ha nem vagy ott.

Ha az az utad, hogy állatokkal foglalkozz, emiatt biztosan ne add fel.