Hogyan vészeltétek át a kutyátok halálát?

Első kutyám halála után én is ilyen voltam. Nem tudtam megmaradni otthon, amikor csak tudtam, elmentem. A második kutyám halála után is így tettem, noha mellette már volt még egy, tehát nem maradtam kutya nélkül. Nekem valamennyit segített, ha mászkálok, sétálok, illetve elkezdtem tervezni a következő kiskutyát is, nézegetni menhelyeket meg tenyésztőket. Minden nap nézegettem az elment kutyusom képeit is, a másodiknál videó is volt róla, facebook oldalt is csináltam neki, ahová fölteszem ezeket.

Egyébként nagyon-nagyon nehéz. Az első kutyámon igazából csak akkor tettem túl magam, amikor már a második nálam cseperedett és kikövetelte magának a figyelmet. A másodikon nem vagyok túl még mindig, de a nálunk levő unokahúga sokat segített, hogy ne kerüljek annyira rossz állapotba, mint az első elvesztése után, amikor kutya nélkül maradtam. És pont pár napja lett egy új kis kölykünk.

Szóval összefoglalva nekem a sétálás és a kutyatársaság segített.

Én 3 napig bírtam kutya nélkül, ugyanilyen pocsékul voltam mint te. Elmentem a sintértelepre és onnan hoztam el egy csúnyácska kutyát. Rengeteget segített mindenkinek és ő is kinyílt pár nap múlva. Persze nem babusgattam meg sajnálgattam, csak hagytam, hogy felengedjen :)

Ha van az embernek másik állata, amelyik ilyen szinten kötődik, akkor szerintem könnyebb, mert van kire fordítani a figyelmedet.