Én nagyon szeretnék kutyát, de a párom nem, mi a megoldás?

Nem tűnik a legideálisabb párosításnak. Ha nagy nehezen meg is győzöd, gondolj csak bele mennyi veszekedés lesz, ha a kölyök megrágja a kedvenc cipőjét, vagy lepisili a pólóját, vagy széttépi a kedvenc tárgyát. Ezek a dolgok megtörténnek, és akkor is nehéz az elején, ha mindketten akarjátok a kutyát, hát akkor, ha az egyik akarja a másik nem!? Mi a párommal mindketten kutyamániások vagyunk, és nagyon sokszor van nálunk ideiglenes is, és sokszor még így is nagyon sok.... pedig közös a felelősség, és közös a kutyák iránti szeretet is, mégis kialakulnak apróbb konfliktusok...

A másik probléma, hogy ha te belekóstolsz a kutyás életbe, egyre többet akarsz majd belőle...idővel jobban fogod élvezni a kutyás haverokkal az erdei túrát, mint a pároddal való tévézést. Erre van egy tökéletes megoldás: ha mindketten a túrákat élvezitek...de ahhoz a párod is kellene.

Az is egy megoldás, ha te lemondasz a kutyáról, és a kutyás életről..ezt te kell eldöntsd...

Vagy megveszed a kutyát, és felkészülsz az állandó veszekedésre...

A féltékenységével kapcsolatban, miszerint a kutyával több időt töltesz majd mint vele, van egy kérdésem:

Jelenleg mivel töltitek a közös időt? Mert ha leginkább tévézésben és az ő kiszolgálásában, ház körüli munkában merül ki, akkor egyszerűen csak fél, hogy elveszíti a kiszolgálóját...

Ha viszont az együtt töltött idő tartalmas, figyel rád, bizonygatja, hogy szeret, elvisz mindenhova, van közös hobbitok, együtt jártok színházba, műzeumba, kiállításokra, önkénteskedni, stb..akkor lehet igaza is a párodnak. De valahogy úgy érzem nem az utóbbi kategóriába estek...:(

Az én kutyámnak az oltási programja 23.000 Ft volt,+ a féreghajtók,kb 4-5 ezer,chip 3500 Ft volt,póráz+nyakörv 4000Ft,tál 1000 ft,és akkor még esetleg kullancs elleni spray stb..hát ez változó,attól függ milyet veszel..mondjuk átlag 5000 ft. összesen körülbelül 40.000 Ft. Plusz a kutyus,ha nem menhelyről van, meg ha kell akkor az ivartalanítás..+ etetés.

nem olcsó

Az attól függ. Felnőtt kutyával kevesebb lehet a költség, mint egy kölyökkel, de balesetekre, betegségekre is mindig készülni kell. Egy-egy állatorvosi látogatás ritkán áll meg 10 000 Ft alatt, súlyosabb esetben meg százezrek is rámehetnek a kutyára. Nyilván ez ritka, de számításba kell venni, hogy ha mondjuk hónapról hónapra éltek, vagy kevés a megtakarításotok, akkor komoly gondot okozhatnak az ilyen előre nem kiszámítható dolgok.

Persze lehet csökkenteni a kockázatokat, például azzal, ha nem olcsó, szaporított kölyköt vesztek netről, aki mindenféle genetikai betegséggel terhelt lehet, hanem jó kennelből, felelősségteljes tenyésztőtől választotok (sokszor annyiért, de egészséges és előnevelt kutyát), vagy ha nem ragaszkodtok fajtatisztához, akkor egy jóféle keveréket visztek haza menhelyről, ők is ritkábban érintettek a genetikai eredetű dologban.

Lehet spórolni az etetésen is, de ugye az is gyakran az állatorvosnál bosszulja meg magát. Nem elég a teszkóban a polcról levenni az első olcsó tápot, hanem jobb, ha utánanéztek, és egy talán drágább, de hosszabb távon kifizetődő tápon tartjátok, vagy neadjisten nyerseztek, ami szintén nem a legolcsóbb kaja (de azért nem is luxus kategória), viszont isteni lesz tőle a kutya immunrendszere meg az általános állapota.

Kutyaiskola/kiképző nem árt, néha meg egyenesen szükséges is, ha kifog rajtatok a kutya, és viselkedési problémái lesznek. Persze ezt is jórészt meg lehet előzni a megfelelő kutya kiválasztásával meg előzetes ismeretekkel, de azért nem mindig sikerül. Egy alkalom problémakezelés 2 000 Ft-tól a csillagos ég lehet, egy alapengedelmes tanfolyam ára 30-50 000 Ft.

Egy évben százezres nagyságrendek simán rámennek a kutyára így apránként, eleinte meg aztán még több. Csak a fix díjak (saját 20 kilós kutyára történő becslés): az éves kullancs elleni védekezés 30 000 Ft, kaja nagyon nagyjából mondjuk 100 000/év, oltások 10 000 körül, féreghajtó még párezer, hopp, máris elment ~150ezer egy évre, és akkor még nem mentetek el semmi programra a kutyával, nem lett beteg, nem kellett felszerelést venni/cserélni, nem kellett kozmetikába, kutyasuliba hordani, vagy panzióba leadni nyaraláskor, nincs krónikus betegsége, ami rendszeres kezelést igényel, nem vettél neki játékot, satöbbi.

Szóval nagyon meg kell ezt gondolni, főleg, ha veszekedés lehet a dologból otthon. A pasiknak egyébként jót is szokott tenni a tájékozottság, könnyebben belemennek a dologba, ha biztosan tudják, hogy mit vállalnak, nem a bizonytalanra bólintanak rá :)

Hát és olyat honnan tervezel beszerezni? Normális emberek nem kevergetnek csak úgy ok nélkül mindenféle fajtákat, szóval max. szaporítótól tudsz venni, az meg nem jó, sem morális, sem pedig egészségügyi szempontból, ráadásul kölyöknek elég lutri is, hogy mi lesz abból a szőrgombócból, amit a kezedbe nyomnak. Az ismeretségi körben volt olyan, aki megszívta, talán havanese-t akart venni, vagy valami más zsebkutyát, és nem viccelek, újfoundlandi keverék lett az állatból, 6 helyett 60 kiló.

Meg azt azért vedd számításba, hogy ha két, azonos genetikai betegségekkel terhelt fajtát kevernek (márpedig ezeknek a piciknek gyakran vannak azonos problémáik), az pont ugyanannyira gázos, mintha fajtatiszta (jellegű) lenne a kutya. Ha csak az egyik szülő agyonszaporított-terhelt, az is növeli a kockázatot. Szóval én a helyedben lemondanék az ilyen speciális kevrékekről, főleg ha semmi különösebb célod nincs vele. Minél különbözőbb típusú fajták keveréke, és minél kevesebb divatfajtát tartalmaz, annál jobb.

Meg azt is gondold át, hogy a fajtaválasztás jó esetben nem úgy néz ki, hogy "ez aranyos, hazaviszem". A kutyának jelleme van, temperamentuma, és ami a legfontosabb, igényei. Egy terrier teljesen más, mint egy spániel, a bichon pedig egy harmadik típus, az egyedek közötti különbözőségről nem is beszélve. A terriernek intenzív mozgás kell, a spánielnek is megvannak a maga vadászösztönei, és a bichonok is sokszor többre vágynak, mint 15 elhízott évre a flexi végén, de az meg tök lutri, hogy nekik milyen foglalkozás fog bejönni, mert ilyen téren sosem voltak elvárások velük szemben, viszont a természet az ugye természet. Úgyhogy még egyszer mondom, alaposan nézzetek utána mindennek, ne (csak) gyakorin, ne (csak) kérdezgessetek, vegyetek könyveket, olvassatok cikkeket, készüljetek tudatosan erre a kutyázás témára, mert nagyon megszívhatjátok, ha kanapékutya helyett kifogtok egy fejlett vadászösztönű búgócsigát.

Ha neked ennyire fejlövésed a bichon, ismered a fajtát, utánanéztél, és tényleg az kell, akkor kezdj el bichon tenyésztők háza táján nézelődni, és vegyél onnan egészséges kölyköt, jobban jársz, mint egy szaporított zsákbamacska keverékkel.

Én nem ajánlom egyiket se így vaktában :) Te ismered a saját igényeidet, lehetőségeidet. A fajtákat is ismered, hát döntsd el, hogy melyiket akarod 15 évig magad mellett tudni. Nincs ugyanis olyan, hogy jobb vagy rosszabb fajta; makacsabb van, sportosabb van, nehezebben motiválható van, satöbbi - és nem csak fajta, hanem egyed is, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Ha elkényezteted, mindegyik hülye lesz, ha jól neveled és rendesen foglalkozol vele, akkor mindegyik normális.

Azt az egyet tudom kb. biztosra mondani hogy akárhonnan is szerzed be, ne azt a kölyköt vidd haza, amelyik először a nyakadba ugrik, hanem egy nyugisabbat, az valószínűleg később se fogja elvárni tőled, hogy sportolni vidd, meg eleve könnyebben kezelhető lesz.