Mit tehettem volna még?

Véletlen rányomtam a küldésre leírom mi történt

Tegnap mentünk x helyre, 2 kocsi volt előttünk, nagy fékezés majd látjuk, hogy egy kutya fekszik le az út mellé, kocsik el. Elmentünk mellette láttuk, hogy nem kel fel,ezért megálltunk visszamentünk megnézni, hogy mi történt. Valószínű hogy kicsit nekimehettek mert az oldalán ütés nyom látszott. Szerintem sokkos lehetett a kutya nem tudom nem értek hozzá de szóltam nem reagált csak nézett, amikor hozzáértem se csinált semmit, úgy döntöttünk hogy elvisszük. Beraktuk pokrócba, amikor megfogtam a hátára feküdt nem adott hangot nem csinált semmit. Közbe hívtam barátnőmet, mondtam adjon meg menhelyek számát, közbe megérkeztünk ahova indultunk. Felhívtuk őket, mindenki hárított, hogy oda ne vigyük, nem veszik be, adtak más számokat. Telefonálgattunk tovább az egyik alapítványnál még mi lettünk letámadva, hogy mit képzelünk mi, van már ott neki elég kutya és a nyakára akarunk vinni még egyet. Mondta, hogy úgy vihetjük ha cserébe elviszünk 5öt. Meg már unja, hogy állandóan pucolja a kutyasz.rt és már amúgy is fizikai gyűlöletet érez az ilyen kutyák iránt. kérdezte milyen kutya, hol találtuk, közbe adott egy másik számot. Elmondtuk, akkor meg mondta hogy hogyan merünk egy sokkos kutyához hozzányúlni itt már eltelt közbe 1-2 óra, a kutya megnyugodott. Kérdezte milyen autóval vagyunk, nem tudom ez hogy jön ide.Párom mondta, hogy elvisszük bárhova senkinek nem kell megmozdulni. Kérdezte milyen kutya, hogy néz ki, biztos hogy kóbor e. Közbe hívtuk a másik számot, amit megadott, ott azt mondták hívjuk a rendőrséget, ők nem tudnak vele mit kezdeni. Kitettük a kutyát a fűre mert meleg volt a kocsiba, párom közbe már velem üvöltözött a kutya felállt és bement a fák, bokrok közé, próbáltuk hívni nem jött oda párom tett felé pár lépést hogy visszacsalja de ahogy ment felé a kutya távolodott tőlünk nem akart odajönni ezért otthagytuk. Hazavinni nem tudtuk volna mert van otthon már kutya(panel), nem vet fel a pénz, örülök hogy 1 kutyának meg tudok mindent adni. Én nagyon sírtam de párom mondta, hogy jobb ott neki, mintha az út mellett hagytuk volna, itt nem tudják elütni ez egy elhagyatott város volt ahova mentünk, elég sokan járnak oda, mondta hogy biztos fognak neki kaját adni, ha rossz idő van be tud húzódni a házakba. Tudom, hogy szar ember vagyok, nagyon rosszul érzem ez miatt magam hogy nem tudtam többet tenni, nem kell ezt majd még elmondani, de nem tudom hogy mit lehetett volna még tenni mikor megpróbáltuk de állandóan falakba ütköztünk.

hívtunk gyepit, menhelyeket állatotthont de egyszerűen semmi és tényleg az a legrosszabb hogy hiába próbál segíteni az ember egyszerűen nem lehet de azért az 1% ok menjenek. Tudom hogy mindenhol telt ház van de azért ne támadjanak már le mert merészeltünk megállni és tényleg az a baj hogy haza nem lehetett volna hozni

Ez az eset után azt kívánom bárcsak úgy ébrednék hogy utálom az állatokat és nem érdekelnek, mert egyszerűen szörnyen érzem magam, állandóan lelkizek ha az úton látok elütött állatot és amikor próbálok segíteni akkor se tudok. Anno egy cicával jártunk így, elcsapták 4szer kellett műteni végül nálunk maradt. azt sem volt egyszerű megoldani a kutya mellett. Utálom már magam hogy állandóan ezen rágódom, mindig eszembe jut és hogy nem tudok olyan lenni, mint más:((