Nem tudok tulleni a kutyám halálán. Mikor fog a fájdalom elmulni?

Olyan szinten együtt érzek veled, hogy el sem tudod képzelni. A kutyámmal nőttem fel, mindig mellettem volt. És meghalt. 10 éves volt, de német dog, szóval szép,hosszú élete volt. 2009 márciusában halt meg, azóta nem tudok boldog lenni. Mindenem meg van,amire csak egy ember vágyhat. Kutya(ő már akkor is meg volt, amikor még a másik kutyám élt), jó szülők, barátok, pasi.. Minden. De mintha egy darabom hiányozna.. Mintha magával vitte volna. Leírhatatlan. Hónapokig depressziós voltam. Szerintem soha nem leszek túl rajta. Mindennél és mindenkinél jobban szerettem Őt!

Nagyon sajnálom a kutyádat, és hát jobbulást neked!

Szia!

Elmodnom neked en 29 eves vagyok a kutyam 3 eve halt meg a karjaim kozt 14 es fel evesen.

Es tegnp megint megkonnyeztem.

Ra 3 honapra vettem egy masik kityust.

Nem azert, hogy ot potoljam, mert nem lehet, sose lesz egy masik kutya olyan mint az elozo.

De arrol a szeretetrol nem lehet lemondani amit ok adnak!

Nekem sokat segitett az uj kutyus, bar neha csak nezegettem, utolag gondolkozva lehet kicsit korai volt, de ramnezett a kis draga es nem birtam ki!

En is az elso kutyusomal nottem fel!

Szerintem el kell, el lehet engedni, tudomasul lehet venni, hogy meghalt.

De az ur szerintem megmarad.

Én is hónapokig gyászoltam az előző kutyánk,egész gyerekkoromban velem volt, neki mondtam el serdülőkori fájdalmaim, a szerelmi csalódások, szüleim válását...a legjobb barát volt.

Aztán a halála után egy évvel lett egy másik.

Eleinte nem tudtam szeretni, lelkiismeretfurdalásom volt, mintha hűtlen lennék az előzőhöz.

Majd rájöttem, az a csöppnyi kis jövevény nem tehet az én fájdalmamról, ellenben ugyanolyan szeretetet képes adni, mint az előző és én is ugyanúgy meg tudtam szeretni őt.

Nem pótolja az elsőt, de nem is kell. Más egyéniség és mára már egyáltalán nem fáj drága barátom hiánya, jó érzéssel gondolok rá, örülök, hogy egymás életének részesei lehettünk.

A gyászod teljesen normális, eltart még egy ideig, hisz szereted.

De tudod, az idő minden sebet begyógyít...

Az én első kutyám már több mint 8 éve meghalt. Már nincs gyász, csak szép emlékek... mert azt amit ő adott még a halál sem veheti el.

"Néküle nem lennék önmagam:

Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábaimnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él.(Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam.) Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsájt. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevetett. Ha boldog vagyok, gondtalan örül ő is. Ha bolond vagyok nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő büszke magára. Néküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismertlen dolgaitól. Megigérte, hogy várni fog rám....akármeddig....akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt."

Szerintem mindig fog fájni valamennyire, mivel megismételhetetlent vesztettél el. Hosszú, szeretetteli életet élt.

Részvétem:(

Szia!

Én 27 vagyok, és júniusban halt meg... 14 volt, én meg 12 amikor házzénkkerült... Nekünk kellett elaltatni, mert nagyon beteg volt. Tudom, hogy ez volt a legjobb megoldás, de soha többet nem akarom azt átélni...

Aztán augusztusba jött a következő:) Egy kicsit fura is mert anniy energiája van, én nevelem őt, minden energiámat lefoglalja és egyszerűen a gondolattól is kiver a víz, hog y őt is el fogom veszíteni. Ő az én kutyám, és mindent együtt csinálunk.

DE, ettől függetlenül, sokszor eszembe jut az a délután, és azt hiszem, hogy soha nem is fogom elfelejteni...

Szia! Nekem is meghalt a kiskutyám Montika, de én úgy küzdtem le a fájdalmat h arra gondoltam h már jobb helyen van a Drága:)

Gondold te is ezt :)