Kutya -gyerek probléma. Mit tegyek?
Van egy 5 éves kan pit keverékünk. Eddig nem volt semmi gond vele, pici kora óta velünk él. Fegyelmezett, hallgat ránk, mindent eltűr tőlünk.
Na de a 14 hónapos fiunkkal már nem ennyire felhőtlen a viszony. Eddig nem volt konfliktus köztük, látszólag elfogadta a kutya az új családtagot.
De ma rámordult, és az arca felé kapott. Majdnem mindent elvisel a gyerektől, csak azt nem, ha fekszik,, és a gyerek 2 kézzel rátámaszkodik, vagy rá akar feküdni. Eddig ilyedten ugrott fel ilyen esetben de ma nem. Ott voltam én is, videóztam. A kutya hanyatt fekszik, a gyerek a kutya lábával játszik. Amikor a gyerek rá akar támaszkodni, a kutya átfordult az oldalára a gyereknem háttal. De még mindig mellette maradt. Aztán amikor a fiam rá akart feküdni keresztben, akkor fordult vissza morogva, és a gyerek arca felé kapva. Nem ért hozzá, de a gyerek nagyon megijedt, és elkezdett sírni.
Mit tegyek? Különítsem el őket, amíg a gyerek sem érti meg, hogyan közelítsen felé? Mert semmi mással nincs probléma. A kutya soha nincs megkötve, nincs kennelje sem. Vagy az kellene? Hogy legyen a kutyának is "gyerekmentes" helye?
A kutyámat is imádom, nem szeretnék tőle megválni, de ha nem tudjuk megoldani a gondot, nem tudom, mi mást tehetnék.
Most nagyon meg vagyok ijedve, hogy nagyobb gond lesz ebből.
De akkor figyelek a gyerekre. És talán csinálunk egy kennelt a kutyának, ami csak az övé.
Mindenesetre ilyenkor rá kell szólni a kutyára ijedezés meg pánik helyett.
Valahol jogos a kutya részéről, hogy ráförmed a gyerekre, ha nincs felvilágosítva róla, hogy egy ember gyerekkel nem úgy kell bánni mint egy kutya kölyökkel, akkor ez természetes a kutya részéről.
Viszont az a ti dolgotok, hogy ilyenkor fegyelmezzétek a kutyát, és letiltsátok arról, hogy "nevelőként" lépjen fel a gyerekkel szemben.
Egy kutyával meg lehet értetni, hogy térjen ki a konfliktus elől, (ahogy eddig is tette) és a "sok" számára a gyerek, akkor hagyja ott.
A kutyák ezt is el tudják fogadni, hiszen egy alárendelt falkatag se nagyon rakja helyre az alfa kölykeit.
Azt viszont tényleg biztosítani kéne, hogy legyen hova elmennie a kutyának, ahol a gyerek nem zaklathatja, mert akármilyen jól nevelt, határai neki is vannak, ha nem szűnik meg a zaklatás, akkor előbb utóbb úgyis véget vet neki valahogy, ez biztos!
https://www.youtube.com/watch?v=yaxCYgqh2ao
Tessék, egy kis segítség, hogy mennyiféle jelzést leadhat a kutya arra vonatkozóan, hogy ezt be kéne fejezni, amit az emberek többsége észre sem vesz. Csoda, hogy a videóban lévő kölyök túlélte a játékot, végtelenül jóindulatú az a roti.
Legjobb lenne a "Majdnem mindent elvisel a gyerektől"-t "semmit nem kell _elviselnie_ a gyerektől"-re változtatni. Nem szeparálásra gondolok, egyszerűen csak arra, hogy a gyerek ne nyúzza a kutyát. Ha a kutya odamegy, hogy ő haverkodik, akkor oké, de akkor is figyeljetek nagyon a testbeszédére, hogy még az odakapás előtt le tudjátok állítani a gyereket, vagy elküldeni a kutyát, ezzel tanítva neki, hogy így kezelje a gyerekkel való konfliktusait, ne a saját módján.
A kutyának ugye tök természetes, hogy az új falkatagot neveli, beilleszti, megtanítja neki a szabályokat, és az is, hogy ezt odakapással teszi. Sajnos ő nem tudja, hogy a gyerek bőre sokkal sérülékenyebb cucc egy kutyakölyökénél, és az is pech, hogy általában pont a gyerek feje van neki jó magasságban. Ettől függetlenül ha mégis odakapna, szóljatok rá (ne hisztisen, csak határozottan), tanulja meg, hogy a gyereknek akkor sem kapdosunk oda, ha az ő ösztönei szerint az a normális. De nem kell pánikolni, a kutya nem agresszív, nem akar rosszat. A helyzet ugyan balesetveszélyes, de nincs semmi gond a kutyával, nem fogja egyszercsak álmában kicsinálni a gyereket vagy hasonló.
Sajnos itt legalább ketten hibáztatok. Legelső sorban sajnos Te, neked kell fegyelmezni mind a gyereket, mind a kutyát. A gyerek még kicsi, de meg lehet vele értetni, hogy nem szabad, rossz a kutyának, fáj neki stb. Ha még túl kicsi (akkor is mondogatni kell neki, mert soha nem tanulja meg), akkor meg nem szabad felügyelet nélkül a kutya közelében hagyni. Tehát nem a kamerába kell kapaszkodni, mikor már a kutya kínjában nem tud mit csinálni, és legutoljára megmorogja a gyereket, hanem időben (értsd. hamarabb) közbe kell avatkozni. A kutyának kell egy hely, ahol senki nem piszkálja, ahova elmenekülhet, ha esetleg megint "rajta felejtenétek" a gyerkőcöt.
A kutya is hibázott, mert nem tisztelte kellő mértékben a gyereket, de tény, hogy teljesen jogos volt, amit csinált. Nem egyből a morgással kezdte, próbál kifordulni a helyzetből, de ez akkor sem járja a részéről. A kutyát is meg kell nevelni, és megmutatni neki, hogy a gyerek alatt van rangsorban.
Nem kell pánikolni, baj nem történt, és a kutya, még egész békésen reagált, látszik, hogy nem akarta megharapni a gyereket, csak gyorsan neki kell állni helyet csinálni a kutyának, meg megnevelni mindkettőjüket és résen lenni, és nem tépelődni ennyi ideig legközelebb.
Akkor jól reagáltam, mert a kutyát egyből elzavartam a közelünkből, de amúgy is ment magától, mert már tudta, hogy "túl messzire ment".
Aztán egy kicsit bent voltunk a házban, és amikor kimentünk újra, mindkettő úgy reagált, mintha mi sem történt volna.
És köszönöm a sok hasznos tanácsot!
A gyereknek mindig mondogatom, hogy hagyja békén, ne piszkálja, de még elég kicsi ahhoz, hogy meg is értse. Sok esetben elhozom a kutyától, még mielőtt odaérne hozzá.
És az elszeparált helyet mindenképpen megcsináljuk neki valahogy.
'Majdnem mindent elvisel a gyerektől'
A probléma szerintem azzal van, hogy ezt te tudod. Mert az ilyet tapasztalatból tudja az ember. És mégis miért kell hagyni, hogy a gyerek mindent csináljon vele? Miért kell hogy nyúzza, rámásszon, stb? Szerencsétlen kutya több alkalommal figyelmezetett, hogy neki ez nem jó (ijedten felugrott), te erre mit csinálsz mint gondos gazdi? Hagyod hogy folytassa, még videózol is aztán még neked áll feljebb. Mivel a kutya tőled nem kapott smemi védelmet, ezért megpróbálta máshogy megoldani. A kutyáknak nagyon kellemetlen ha sarokba szorítják őket, rájuk hajolnak, sőt mág rá is fekszenek. Ez itt tisztán a te hibád, nem a kutyáé.
Tudom, hogy én hibáztam.
De bíztam benne, hogy ha már elég neki, akkor elmegy. Máskor is ezt tette, és nem is engedtem utána a gyereket.
De most kaptam komolyabb figyelmeztetést a kutyától, és ezért is tettem fel a kérdést, hogy tisztában legyek vele, mi a helyes viselkedés.
Alapjáraton nem nyúzza a gyerek, leginkább csak paskolja (amiről szintén próbálom leszoktatni), meg a fogait piszkálja. De ez nem zavarja a kutyát.
Szóval jogos a lecseszés, de még a nagyobb baj előtt tudakolózom, hogy majd a gyerekkel együtt temethessük az öregségében kimúlt "házi kedvencünket"...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!