Mit gondoltok, mit tehetnék?

Az a helyzet, hogy nagyon-nagyon szeretnék egy kutyát. Hiányzik, hogy ott csaholjon mellettem, a séták, a tanítgatás, minden. Apuval ikerházban lakunk, ami azt jelenti, hogy az udvar nem a miénk, csak a ház oldalán lévő elkerített terasz. Az nem túl nagy, akkor mint, egy nagyobb szoba. Az udvarban van három kutya és két macsek. Az egyik macsek az enyém, a többi a tulajé. Arra gondoltam, hogy befogadnék egy kutyust. Néztem a szánhúzó kutyák fajtamentő oldalát, találtam egy alaszkai malamutot, aki 2 éves, barátságos, jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal. És lány, ami fontos, mert az itteni kutyusok csak a lány kutyákkal jönnek ki. Szóval úgy gondoltam, hogy őt befogadnám, megcsinálnám a teraszt neki, vagy ha nem bántja a többieket és tényleg minden szuper akkor nem is kéne oda elzárni. Időm rengeteg van, minden nap eltudnék vele menni sétálni, a városban, tőlünk úgy két kilométerre van egy hely direkt arra a célra, hogy kutyusok ott ki tudják magukat futkározni. Szóval minden időmet rá tudnám szánni, remek lenne. Csak erről előbb a főbérlőt kéne meggyőzni majd apámat. Apámat még nem is lenne nehéz rávenni, de a főbérlő folyton azzal jön, hogy így is van elég kutya a háznál, úgysem foglalkoznék vele... Az itteni kutyák aranyosak, de mégsem az enyémek. Nem vihetem el őket sétálni, nem hívhatom be a házba, ha egyedül vagyok este, nem taníthatom őket, mert nem is igazán hallgatnak rám, meg a gazdájuk eléggé kiakadna. Most mit tanácsoltok? Én komolyan nagyon szeretnék egy kutyust, van tapasztalatom velük, régen voltak német juhászaink, tudom, hogy kell bánni egy makacsabb, felnőtt kutyával. Szóval van ötlet vagy bármi? :)