A kutyák miért menekülnek el a petárdadurranás hangja elöl?

Ha hallasz egy erőteljes, durva hangot, amire nem számítasz, te is megijedsz (lezuhan egy adag lábos az asztalról pl.)

A kutya nem ismeri, nem tudja, honnan jön, nem tud ellene védekezni, sem elmenekülni, biztonságot keresni, és milliószor erősebben hallja.

Ha a füled mellett zajlana egy háború, te is összetojnád magad.

Egyik barátom átment a nagymamájukhoz, csörgött a telefonja, csengőhangnak légi sziréna volt beállítva. A nagymama, aki már járni alig tudott, felpattant és kirohant a szobából (II. vh légi szirénái). Ha emberben ilyen félelmi nyomot hagy egy hang, akkor mit érezhet a kutya, aki messze nem képes annyira alkalmazkodni a civilizációhoz, mint az ember; és alapvetően más dolgokat és máshogy érzékel (a kutya az orrával keres, az ember a szemével).

A kellő szocializáció (szoktatás) hiánya miatt. Mivel erre kevés idő van, és azon kevés idő tartamát megtudni a kutyás szakirodalom némely könyvéből lehet csak, ráadásul olvasással, továbbá előbb kéne olvasni, mint a kutya megszerzése, nem csoda, ha ennyi a félresikerült nevelésű kutya.

A kutyám szintén áldozata e téren néminemű mulasztásnak, így meg-megijedt szilveszterkor a minden irányból hangzó és látszó tűzijátékok érzékelése során, amit később az egyre növekvő közöny kezdett felváltani. Ez addig nem is változott, míg nem 20 m-en belül lett fellőve, ekkor pucolás volt (mindvégig pórázon, mert: 'hülye azért nem vagyok' - legalábbis nagyon-nagyon talán nem).

Egyébként a kutya ebben is értelmesebb, pont ezért nem az állatok találmányai az extrém sportok.