Ilyen helyzetben mit csináltatok volna?
Tegnap voltunk a kutyákkal sétálni egy olyan környéken, ahol van tó, erdő, minden ami jó.
éppen a behívást tanuljuk, a kutya nem tökéletes, de már egészen jól megy, amikor nem volt túl sok zavaró tényező, csak a pecások, el is engedtem. Tényleg minden tök szépen ment, egészen addig, amíg meg nem jelent 3 nő, 3 padlócirkálóval. Nem vittem sem fojtót sem pedig rendes pórázt, csak az 5 méteres cérnapóráz volt nálunk. A kutyám 5 hónapos koráig gyakorlatilag nem volt kapcsolatban emberekkel csak kutyákkal, így bármilyen helyzetben jól kijön minden mérettel és fajtával.
Jöttek velünk szembe, póráz nélkül, beszélgettek, oda sem figyeltek a kutyákra. Volt náluk egy tacsi, aki morogva meg ugatva neki szaladt az én kutyámnak. Egy dobermannról beszélünk, tehát nem hatott meg túlzottan a történet egészen addig,míg az enyém ki nem rántotta a fejét a laza pórázból. ment a szembeállás, a tacsi meg elkezdett rohanni vissza a gazdáihoz nyüszítve. Konkrétan mivel annyira még nem megy a behívás, cseszhettem, az enyém kb másfél métereseket szökdécselve tök ártatlanul körbeugrálta a másik kutyát, majd beleszagolt a fenekébe. Erre a tacsi olyan hisztit csapott, mintha kb. megette volna az enyém, erre pedig a gazdi reakciója az volt, hogy akkorát vert rá a kutyámra egy cipővel, hogy rendesen dübbent.
Persze fura, hogy egy 9hónapos kutyán látszik hogy kölyök, a kölykök meg eleve nem akarnak megenni senkit, meg pórázas kutyához nem engedünk oda másikat, meg megkérdezzük minimum hogy akarna-e barátkozni vagy lehet-e vagy valami.
Tudom, én hibás vagyok abban, hogy nem fojtottam fel és nem tiltottam a saját kutyámat időben, sőt, igazából mivel a lábam mögött volt a póráz még jó hanyatt is vágódtam...uh hirteen abszolút nem tudtam volna a kutya után kapni, ez az én hibám, ezt elismerem, ez tény.
Ennek ellenére ki az a retardált, aki amikor a saját kutyája bunkó a másikat veri le egy cipővel???
Vagy ez csak nekem furcsa?
Kicsivel arrébb találkoztunk egy másik tacsival meg egy németjucival, velünk tök jót pancsolt a dobim, pedig a szitu ugyan az volt, csak most az enyém is el volt engedve. Összeszaladtak, ment a szaglászás, a forgás aztán szépen elugráltak meg kergetőztek, labdáztak.
Majdnem ledugtam amúgy a nő torkán a nyomorult edzőcipőjét a kutyájával együtt...
válasza:Hát ne haragudj, de azért egy pumit nem kéne padlócirkálónak hívni! Elég sértő egy igazi magyar fajtéra nézve ami komoly munkát végez és igen kemény... Csak azért mert neked hűdenagy dobermannod van, még nem lesz minden nála alacsonyabb lény öleb.
Az egyik válaszolónak igaza van, olyan a kutya mint gazdája! Na most ezek alapján neked kéne gyúrnod egy kicsit, hogy ne legyél ilyen idegbeteg. Igen ilyen dolgok történnek, ez van, nem normális ha így kiborulsz rajta. Mindenki a saját kutyáját védi, és ilyenkor baromira mindegy kinek van igaza. Ha a kutyám leharapná valakinek a fejét, akkor is őt védeném. Amúgy meg mint említetted, a nő nem figyelt oda, így simán lehet, hogy nem látta mit csinált a kutyád, csak azt, hogy az övé hangoskodik, ilyenkor meg nem azon gonolkodik az ember, hogy akkor mi van ha nem is bántották.
Nem is a pumival volt itt a baj... Igazából abban sem vagyok biztos, hogy pumi volt, nem is ez a lényeg.
Egyébként írtam, a kutya visszafutott mellé, az enyém körbetáncolta és beszagolt. Ezt azért elég komoly nem észrevenni, akármennyire is beszélget az ember. Az meg, hogy addig ütsz egy kutyát akármivel ordítva, míg el nem veszik tőled, elég nonszensz... főleg, ha látod, hogy ott a gazdi és nem a fenekét mereszti, és a helyzet sem olyan, hogy mindjárt megeszi a másikat.
A pumi és a bulldog gazdija szépen behívták a kutyáikat, kimaradtak a sztoriból, ők kapcsoltak.
Volt kiskutyám, 14 évig volt spánielem, tudom milyen nem nagykutyásnak lenni, tudom milyen, mikor a nagyobbak dominánsabbak. Ennek ellenére amíg érzékelhetően nem vitték túlzásba, hagytuk, hadd legyenek kutyák, mutassák meg egymásnak ki lesz a főnök. Úgyhogy kikérném magamnak.
Meg basszus, egy kölyökkutyáról beszélünk. Nekik elvileg felnőtt, jólnevelt kutyáik voltak, ha már megengedhették maguknak, hogy ne figyeljenek rájuk.
Abban igazad van, hogy mindenki a saját kutyáját védi, én is ezt tettem, főleg, hogy én úgy látom, hogy egy kis fenékszagolásból még soha nem folyt vér.
Gondolom azért Te sem tűrted volna, hogy agykárosodottra verjék a kutyádat azért mert viszonylag jól reagált egy másik, bunkó kutya viselkedésére
válasza:Ugyanúgy reagáltam volna, ahogy Te!
Rendszeres, hogy a kis szobaizék támadnak, neveletlenek, és ha a kutyám csak megszagolja őket, vagy KIKERÜLI a pórázos kutyájukat, még nekik áll feljebb, hogy az enyém szabadon van :O
NEM FOGJÁK FEL, HOGY AZ ÖVÉK A NEVELETLEN...
Annyi volt a szerencséje a nőnek, hogy nem néztem meg rögtön a saját kutyámat. Ha akkor meglátom, hogy vérzik, lehet a nő is vérzett volna ugyanott. Na meg persze hogy barátomnak birka türelme van, velem ellentétben és észrevette, hogy vérzik a kutya mielőtt én és lezárta a helyzetet.
Jól néznénk már ki, ha én is kapkodnám ölbe a kisasszonyt mert valamitől megijed...úgyis beáll mögém és kisétálunk a helyzetből... ha meg nem kell neki védelem, akkor úgyis lejátsszák egymás közt
válasza:A kédésedre válaszolva: spontán és jól reagáltál....szerintem. (azért az a nőszemély még örülhet is, hogy annyival megúszta, hogy nem repült a cipője után...
Ami a kutyádat illeti - előéletét tekintetbe véve - most bizonyára azon parázol majd, hogy hogy viszonyul eztán a kutyákhoz.
Ha szerencsénk van akkor mi sem történt alapon megy tovább az élet, tehát a kutyád nem fogja megjegyezni az egészet, max a tacskókra fog gyanakvással, ugatással tekinteni:)
De mivel elég gyakran válaszolgatsz itt, nem zöldfülü kutyás vagy bizonyára te is tudod, de azért leírom az én esetemet is:
Én is jártam hasonló helyzetben - bár ott a gazdi nem ütött - egy -két szép darab kölyökkutya túlságosan pimaszul gyalogolta le a kutyám, aki roppant kiegyensúlyozott módon figyelmeztette testbeszéddel és aztán ugatással, hogy ezt nem illik.
A nagytudású gazda pedig körbe-körbe rohangált és ajvékolt, hogy most lehet, hogy az ő kutyája megeszi az enyémet és most mit is csináljon...
Bár én roppant nyugodt egyén vagyok, egy pillanatra átlibbent az agyamon: namostmár soha többé egy kutya sem jöhet a közelbe mert megtámadták és innentől kezdve kis ugatós majom lesz belőle....többnyire ezt a kifogást hallom kiskutyásoktól.
Nem tutujgattam, mert nem történt semmi kemény dolog, hanem jó pofát vágtam és játszottunk tovább.(pedig nagyon meg akartam vizsgálni, hogy nem történt-e sérülés, de később, mikor hazamentem akkor megnéztem:)
Láss csodát - vagy inkább normális - a kutyám simán kezeli a helyzeteket, nem rinyál, nem menekül, csak akkor ugat előre, ha kölyök kutya koordinálatlanul nekiszalad.
Köszönöm!
Na pont ez a bajom. Voltam én már kiskutyás, nagykutyás... sőt vannak ideiglenes kutyák is néha, általában problémás nagytestűek, de volt már itt elmebeteg csivi is...
A legnagyobb problémám az, hogy én, mint 2 olyan kutya tulajdonosa, akik komoly kárt tudnak tenni akár akaratlanul is, kényesen odafigyelek az ilyen helyzetekre, a kutyáimat a legjobb tudásom szerint keményen fogom, szándékosan esélyt sem adva konfliktusra. Ennek ellenére rengeteg ilyen helyzettel találkozom és valahol mindig megkérdőjelezem a saját szerepemet a helyzetek alakulásánál. Azt viszont továbbra sem tartom reálisnak, hogy mások felelőtlenségéből rendszerint a nagykutyás gazdik szívják meg. Tehetek én arról, hogy a dobermann akármit csinál, azt vehemensen csinálja? Tehetek én arról, hogy 10ből 9ember teleszarja a bugyiját ha szalad feléjük?
És akkor itt a következő dolog, ami felháborító: 3 felnőtt ember, 3 felnőtt kutyával, ha már megengedhetik maguknak, hogy ne figyeljenek, elvárható, hogy ismerjék a kutyák általános testbeszédét és ne pánikkal reagáljanak le egy szituációt.
És itt jön akkor a nagykutyás egó: Ha a 9 hónapos kutyámra rárohan egy mudiszerűség, egy tacsi meg egy francia bulldog,kiröhögöm őket, mert nem sok kárt tudnak tenni a kutyában. Ha az enyém csinálja, mindenkit elkap a pánikroham, mert az én kutyám egy gyilkos szemétláda.
És ezekkel a problémákkal rendszeresen találkozom, nagykutyás ismerősök szintén rendszeresen panaszkodnak rá. Már eljutottunk odáig, hogy vagy egyedül sétálunk, mikor nem sétáltat senki, vagy a nagykutyások együtt, mert akkor nincs probléma. Soha nem folyt még vér, nem evődött meg senki...
És a leginkább felháborító, hogy a kiskutyás elsétál...sértetlenül, még lehet jól vállon is veregeti magát, hogy a kutyája még egy napot túlélt. Ha baja lett volna, persze én szívom meg legjobban.
Szerencsére az enyém nem nagyon vette fel, kicsit tartózkodóbb a nagyobb darab nőkkel szemben mint átlagosan, de kutyákkal teljesen normális.
Én viszont rendszeresen felhúzom magam az ilyeneken...
válasza:1Én nyugodtan odamentem volna és úgy belerúgtam volna a kutyába, már nem azért de csak kölyök kutyád van és nehogy már megegye a kis szar a dobermant, ha a gazdikája rosszul vette volna akkor csezd le hogy ő kutyája, akkor legyen rajta póráz, mert a tiéden volt legalább csak a madzag nem bírta tovább.
2 Meg fel is jelenthetnéd azt a nőt állatkínzásért, igaz hogy a cipő-től nem hal meg DE az ütéstől igen, pl ha nagy sarkúval a szemére csapta volna meg, meg is vakulhatott volna,vagy eltörhette valamiét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!