Ha télvíz kellős közepén fial meg a kinti kutya mit lehet a kiskutyákkal tenni?

Reggel fél hatkor elmegyek itthonról és este fél hat, mire hazaérek, így nem lenne időm a kiskutyákkal foglalkozni. Ráadásul nem tudok nekik meleg helyet biztosítani. Nem támadni kellene, hanem dícsérni, amiért mindezek ellenére befogadtam a kutyust, és vállalom a huszonakárhányezer forintos ivartalanítást. Mert megtehettem volna, hogy becsukom a szemem, és hagyom, hogy valamelyik árokban megfialjon szerencsétlen kutya télvíz kellős közepén. Nem tudom a kiskutyákat vállalni. Remélem találok állatorvost, aki így is kiivartalanítja, ha meg nem, akkor is az a leghumánusabb megoldás, hogy elaltatom őket, mert akár a jó öreg falusi módszert is választhatnám: elevenen vízbe fojthatnám őket, vagy bedobhatnám őket az emésztőgödörbe, mert ugyebár az ingyen van.

De ilyenre nem lennék képes, mert szeretem az állatokat, és remélem, hogy sikerül ivartalaníttatni a kutyust, még mielőtt megszületnek a kiskutyák.

Köszi!

Én is rájuk gondoltam!

8:53-as: Nehogy már elkezdj engem bírálni. Képzeld nincs egy fűtött kis helyiségem sem, ahol szerencsétlen kutya meg tudna szülni. 56 négyzetméteres a ház, nincs semmi külső helyiségem, amit be tudnék fűteni. Nem tudom ezt miért olyan nehéz elhinni. Nem mindenhova sz@rt a jézuska külső konyhát. A házba meg nem tudom beengedni, mert egyrészt így sem lehetne kutyám, ugyanis allergiás vagyok a macska és a kutyaszőrre, másrészt meg a kinti kutyát idebent nem szeretném kerülgetni. Főleg, ha nem vagyok itthon, akkor azt csinálna idebent 12 óra hosszán keresztül amit akar.

És nem fogom odaadni egy menhelynek sem a kutyát, mert befogadtam, és szeretem. A kiskutyákat meg ha el kell altatni, akkor el kell altatni. Az lenne a legjobb, ha így is kiivartalanítaná egy orvos, de gondolom neked már az is gyilkosság szegény kiskutyák miatt. Nem hiszem, hogy erre a világra, ahol minden utcasarkon kóbor állatot látni, hű de nagyon jó ötlet öt vagy hat kiskutyát még a világra szüleszteni, hogy hátha megfelelő gazdit találnak nekik. És ha nem? És ha szenvedni fognak 2-3 évig? Tudom miről beszélek, anyámék három kutyát hoztak el a menhelyről, ott voltam én is, hát kegyetlenek azok a körülmények. Pedig ott még szerették is őket, de az a pénzhiány... A helyük homokkal volt leszórva, ha esett az eső, a kutyák 15 centis vízben, sárban jártak. Annyira szűk volt a férőhelyek száma, hogy volt, hogy egy ketrecben négy kutya is nyomorgott... Borzalmas látvány volt.

A kutyust meg mint azt már mondtam, nem adom oda senkinek sem. Nem dísznek fogadtam be. Szegénykém örül, hogy végre talált egy embert, akinek kell, nehogymár én is eláruljam, mint az előző gazdája.