Hogyan szerethetném meg a kutyámat?

Szerintem annyira szeretted a régi kutyust, hogy elhatároztad magadban, hogy neked másik nem kell! És most hogy van az új kutyu, most őt nem szereted igazán ezért.

De őis csak egy élőlény, nincsen senkije rajtad kivül, tőled/tőletek függ a kis élete.:)

Az én kutyusom is meghalt már 3 hónapja.:(

És nekem is hiányzik, nagyon... és mindenkinek, mert 9 évig volt velünk.

Nekem másik kutyám biztos nem lesz, mert Ő volt a mindenem... :( (L)

17/L

Szia!

Hát ez kicsit nehéz...értem nagyjából mire gondolsz. Nekem is volt egy kutyám, majd mikor férjhezmentem, oda ahol a párommal lakunk nem tudtam magammal vinni, meg neki a szüleim házánál volt a helye. Igen, már csak volt...sajnos. Megbetegedett, majd megvakult, teljesen :(, anyuék úgy döntöttek ne szenvedjen tovább. A fagyos hidegben a vizét is úgy találta meg, hogy tudta kb. hol kell lennie, majd elindult a környéken és belelépett. Ráadásul még el sem tudtam tőle búcsúzni utolsó ottlétünkkor, mert siettünk a vonathoz, ő meg nem jött oda a kapuhoz.

Azóta anyuéknak új kutyájuk van, nem nagyon ismerem, nem is nőtt a szívemhez. Nekem az igazi jó kutya, az az öreglány lesz, az én kutyám...Az újoncra nem tekintek utálattal, de a lelkem mélyén azért nehéz elfogadni. Ráadásul hasonlít is a kutyámra...legalább a tiéd nem. Tudom ez nem nagy vígasz.

Igazán nem tudom, hogy mit tehetnél, és szerintem kimondottan nem is fog neked senki sem válasszal szólgálni. Azt fogaddal el, hogy ő már nincs, és hogy ez a új távolról sem lesz olyan, mint a te szeretett kutyád volt...ő más. Foglalkozz vele továbbra is kitartóan, és vedd észre a pozitív tulajdonságait!

Szia!

Hülyén hagzik, de ő sztem azt akarná hogy legyen egy új kutyusod! Ő szeretett téged, nem szeretné, hogy bánkódj. Ezzel nem csalod meg az emlékét, hiszen az a szívedben van! És az új kutyus nem tehet erről, ő úgy szeret téged mint az életét! Ne a régi kutyut lásd benne, hanem egy új egyéniséget! Februárban halt meg a 16 éves keverékünk, csodálatos kutya volt!! Soha többé nem lesz ilyen kutyánk. Családtag volt, mindenkit bántott a halála. Nem akartunk új kutyát, de úgy hozta a sors, hogy Húsvétkor rátaláltam egy hányatottsorsú spánielre, akit hazahoztam, bár anyuék nem akarták. Talán Benji is ezt szerette volna...hogy ne bánkódjunk utána örökké, na meg megmentettük egy kutyus életét. Attól mert új kutyusod van, a régi mindig ugyanolyan fontos lesz a számodra!

Meg tudlak érteni, egy vizsla után :) Én sem szeretem a kistermetű kutyákat. Szüleidnek viszont meg kellett volna téged kérdezni erről, hát nem tudom én tuti nem tartottam volna meg.

16/L

Én a cicámmal voltam így, azóta is nagyon szeretem, pedig már lassan 5éve hogy nincs velem:( Ráadásul a szomszéd lőtte le, tehát nem is úgy halt meg hogy öreg/beteg lett volna.

Utána nekem lett pár cicám, mindig kerültek ide, találtam az utcán, hazahoztam, és szerettem de kettős érzés volt, mert ugyanakkor undort is éreztem. Pedig tényleg nem volt bajom a cicával, nagyon aranyos szeretetre méltó volt, de nem AZ a cica volt AKI..

Most már nem is tudom hogy szeretnék e cicát, mindig megölik a szomszédok, hozzám nő és megölik, ezért úgy döntöttem inkább nem hozom őket ide. Ennek ellenére most van egy ugyanolyan cica itt mint aki nekem volt, őt valamiért kedvelem az első perctől, viszont nagyon félős volt, mostanra már simogatni is lehet:)

Szerintem idővel, mikor nem is számítasz rá lehet megtetszik majd egy kutya..akivel nagyon jó barátságba leszel.

Minden jót.

17/L

Szia, lehet, hogy már nem nézel vissza ide,

de azért leírom, én mit gondolok a problémádról.

Nekem cicám volt, akit elvesztettem, és rettenetesen keserves gyászidőszakon mentem át az Ő elvesztése után. Tudtam, hogy akarok majd még cicát, és fél év után be is szereztem egy új cicát. Az a kis macska annyira harcolt a szeretetemért, és én mégsem tudtam szeretni, folyton hibákat kerestem benne, és amikor megették a kutyák, meg sem tudtam siratni. Most nagy lelkiismeretfurdalásom van miatta, és azt kívánom, bár fél évvel később kaptam volna azt a cicát, mert most is van cicám, és őt is nagyon szeretem - egészen másképp, mint az Elsőt. Csak amikor azt a bizonyos cicát kaptam, még nem gyógyultam fel...

A kutyus viszont egészen más, mert a macska nem annyira igényli a szeretet. A kutya érzelmileg is ki van szolgáltatva neked. A kutyának te vagy az Isten. Felnéz rád, és csodál téged. Többet akar a napi kajánál. Megérzi, ha undorodsz tőle, és nem érti, mivel érte ezt el. Egyetlen célja, hogy a te barátod legyen.

Tudom, hogy kicsit érzelgős, de gondolkodj a kutya fejével, mert ő minden tette után azt lesi, neked tetszik-e, amit tett.

Tudod, gyakran olvasok menhelyi honlapokat, és annyira fáj a szívem azokért a kutyusokért! De legalább annyira tiedért, mert szinte látom, ahogy könyörög a szeretetedért, amit te nem tudsz megadni neki.

Ezért szeretnélek megkérni, légyszives, nagyon szépen kérlek, menj fel a www.kutyafajat.hu-ra, és keresd a bal oldali menüben az "Olvasóink írták" menüpontot. Abban találsz két jó szöveget is, először olvasd el a "Haza akarok menni, gazdi, hol vagy?" c. cikket, hogy egy kicsit beleláss a kutya fejébe, és utána a "Ma megmentettem egy embert" c. cikket, hogy megértsd a te kutyád motivációját, szándékait.

Simogasd meg néha azt a kutyust minden különösebb apropó nélkül is, és vegyél neki egy kis csemegét, aztán figyeld, mennyire hálás neked! Adj neki egy szép nyakörvet, és dicsérd meg mások, a barátnőid előtt, vagy a szüleid előtt, és mondd, mennyire örülsz neki. Becézzed egy kicsit (tudomisén, az új cicámnak azt szoktam mondani, szivem csücske, kicsi csücsök :)). Hívd magad mellé, ha tv-t nézel, vagy számítógépezel, és engedd a fotelba felmászni, és hagyd, hogy az életed része legyen, nem csak egy feladat. Engedj a kutyus kérésének.

Meglátod, egyszercsak azon kapod magad, hogy nem túlzás az, amit mondasz neki. Sok sikert!