Ma meghalt a kutyánk. Apukám után nem sok idővel. Olyan szomorú vagyok, nem tudok másra gondolni, egész nap sírtam. (? )
Apukám hozta el őt a menhelyről 14 éve. Azóta családtag. Együtt nőttünk fel, egész életében csendes, hűséges, drága lélek volt. Mintha apukám magával szólította volna, az éjszaka végleg elaludt. Reggel találtuk meg élettelen kis testét.
Nagyon hiányzik, együtt nőttünk fel. :'(
válasza:Részvétem. Apukád és a kutyus miatt is, pokoli ilyesmit átélni....
Én is a kutyámmal nőttem fel, nem is emlékszem a kutya nélküli életre...Amikor meghalt 18 évesen, utána örökbe fogadtam egy kis csúf keveréket a sintértelepről. Rengeteget segített, hogy van kiről gondoskodni :)
válasza: válasza:Huhh, látom a végére megérkeztek a trollok is. Szerintem ha átélted volna azt, amit én, akkor nem írnál ilyeneket, de nem kívánom még a legádázabb ellenségemnek se!
Köszönöm az együttérző szavakat, aki írt!
válasza:12-es, te mekkora egy szemét vagy!!! Honnan veszed, hogy az Apukáját nem sajnálja?! Hogy mondhatsz ilyet??? Inkább maradtál volna csendben! Ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts'!
Őszinte részvétem mindkettőjük miatt! Nehéz külön-külön is, így együtt mégrosszabb. Sok erőt kívánok!
Egyébként én is éltem át hasonlót, nekem a barátnőm ment el és volt egy közös kutyánk, aki nem sokkal később ugyanígy elaludt, ahogy a Tiéd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!