Ez tényleg így van?

Ez egy baromi nagy tévedés amit egyesek írnak arról, hogy csak a kölyök kutyát lehet magunkhoz szoktatni és nem kell a másik levetett csomagja, merthogy ki tudja milyen volt az előélete.

Hát én megmondom nektek, hogy milyen volt, Olyan, hogy valaki magához vette kölyökként és amikor megunta eldobta magától a már néhány éves kutyát.

A másik meg az egy ilyen hányatott sorsú kutya ezerszer jobban ragaszkodik a jelen gazdájához, mert már van tapasztalata, hogy mi a jó és mi a rossz. tehát ők már képesek különbséget tenni a jó és a rossz közt.

Sokan vannak aki azt mondják / tisztelet a kivételnek/ ,hogy ök csak kölyköt akarnak és egy pár év múlva ezeknek az embereknek a kutyájuk, jobb esetben a menhelyen végzik, vagy az utcán kóborként.

Én egy szóval sem mondtam, hogy nem lehet magadhoz szoktatni a felnőtt kutyát, azt mondtam, hogy akármit csinálsz, ő már nem lesz egy tiszta lap. És igen, akárhogy nézzük, már érték más hatások, és nem biztos, hogy csak annyi, hogy valaki kirakta és aztán bekerült oda, hanem sokkal rosszabb. És valakinek igenis ez nem kell.

Az meg csak egy óriási nagy klisé, hogy az ilyen kutya jobban ragaszkodik, azt hittem zsuzsabazsa, te ennél jobban értesz a kutyákhoz. Napestig tudnám sorolni a példát arról, hogy hány nem hűséges menhelyi kutyát ismerek, és hány hűséges törzskönyves vagy nem menhelyi kutyát, ugyanezt fordítva is. Ennek semmi köze ahhoz, hogy honnan van a kutya. Családunkban is van menhelyi kutya. Már beengedte a betörőket, és simán elmenne bárkivel. Én kutyám, te szavaiddal élve nem tudja mi a rossz (mintha ez valami szégyellni való dolog lenne), egész életében nálam volt. Ennek ellenére senki sem létezik számára csak én. Egyszer egyedül maradt egy vadidegen helyen egész éjszakára, de el sem mozdult a csomagom mellől, pedig elmehetett volna, barátkozhatott volna... Erről ennyit.

Szerintem 8 as válaszoló eléggé rátapintott a lényegre, hogy a nagy átlag (nem mindenki) miért akar mindenáron kölyköt. Ez a kifogáskeresés, kákán is csomó keresés, mindenben a rosszat látás elég jellemző egyesekre, mint ahogy az a meggyőződés is, hogy csak nekik lehet igazuk, és ha van egy szubjektív véleményük, az a világ nagy igazsága... amit képesek ököllel az asztalt püfölve hangoztatni hogy megvédjék magukat , holott senki nem támadta őket, csak hallottak egy sajátjuktól eltérő véleményt.

Korábban több kutyám volt, minden találtam valahol kidobva, egyik sem kölyök volt. Ha volt is bármi problémájuk, hamar gatyába lehetett őket rázni, márcsak azért is, mert örültek hogy végre gondoskodik róluk valaki, és alkalmazkodni akartak.

Most kölyökként fogadtam örökbe egy kutyát menhelyről. Ő is teljesen rendben van, neki kb semmi rossz tapasztalata nem volt az életben, nagyon jókedélyű kutyává cseperedett.

Amint összejön saját lakásra, tervezek örökbefogadni egy másik kutyát, aki valószínűleg felnőtt/ idősebb lesz.

Aki pedig úgy érzi, hogy egy idősebb kutyának "nem jár a tiszta lap" és hogy az "más levetett holmija"... csak bízom benne, hogy aki ilyet ír/gondol, maga sem gondolja komolyan.