Ez tényleg így van?

Az a leglényegesebb különbség az "átlagnémet" és az "átlagmagyar" között, hogy míg a magyar kifogásokat keres, pl. hogy nem tudja anyagilag megfizetni az öreg kutya orvosi ellátását (és ha kölyökkutyája lesz beteg, azt meg tudja majd fizetni? És ha a kölyök megöregszik, akkor majd több pénze lesz a gazdinak?), vagy hogy azt akarja, hogy tovább legyen vele a kutya. Az "átlagnémet" pedig azt nézi, ami a kutyának jó. Nem azt, hogy sokba fog-e kerülni, mert minden kutya egy potenciális pénztemető és különben is annyit fizet érte, mint amennyiért egy magyar már fajtajellegű szaporított keveréket vesz. Nem tartja vissza az, hogy az idős kutyától hamar el kell majd búcsúznia, mert ő nem biztos, hogy elsősorban magának keres bolgoságot, hanem a kutyának is, és kevés jobb dolgot tehet az ember, mint hogy egy beteg, öreg kutya utolsó napjait megszépítse.

Egyébként megértem a fenti érveket is, de ahogy a magyar állattartási kultúrán is van még mit csiszolni, úgy az örökbefogadás mozgatórugóin is, hogy a többség ne fajtatisztának kinéző, tökéletes kölyökkutyát akarjon ingyen, hanem azt nézze, hogy melyik kutyának van a leginkább szüksége segítségre.