A kaukázusi megbolondulhat?

én nem vagyk egy nagy szakértő, de még én is tudom, hogy a kaukázusi amúgy is a szeszélyesebb fajtából van, ez nyilván annak az oka, hogy a kaukázusi fajtának a domesztikációja jóval később kezdődött.

egyszer, majdnem 10 éve széttépett két ikerkisbabát a család kaukázusija amúgy, emlékszem, hogy mondták a hírekben.

Minden kutyából lehet "jó kutya", ha a gazdája ért hozzá, és törődik vele.

Mindn esetre én kaukázusit, kuvaszt, rottweilert, pitbullt, stb. nem tartanék gyerek mellett, mert szerintem ők a "nehezebben kezelhető" kategóriába tartoznak. De nem ítélem el, sőt, tisztelem azokat, akik képesek ezekből a kutyákból igazi, családbarát házörzőt nevelni.

A kau és társai eredeti felhasználása szerint önálló,kemény őrzőkutyák,akik hatalmas,bekerítetlen területeken őrzik az állatokat,ott kevés emberrel találkoznak.

Szerintem nem igazán valók kis kertekbe,udvarokba(nekik valószínűleg minden zárt terület kicsi).

Itt vannak a remek magyar fajtáink,a kuvasz és a komondor,ők pont jók lennének a kau és társai helyett.

Másik nagy hiba,hogy kaut sokan vesznek kutyához nem értők,divatból,és így szinte biztos a baj.

Ez nem fajtafüggő. Egy életen át tartó kiegyensúlyozott, jó nevelés mellett semmi baj nincsen vele. Számít még az idegrendszer, de arról nem a kutya tehet, hanem szűkebb értelemben a génjei, tágabb értelemben pedig a szaporítója (jobb esetben a tenyésztője).

Az a kau, aki megharapja a gazdáját, ott valamit a gazda rontott el.

Nagyon sok kutya (akár fajtatiszta, akár keverék) idős korára megváltozik, esetleg akaratos, mogorva lesz. De az emberek is másmilyenek lesznek idős korukra, ez egy természetes folyamat (embereknél részben demenciának hívjuk, kutyáknál maradjunk a rigolyás (?) szónál :)).

Nekem kaum van, tény, hogy az idegen emberekért nincsen oda (de nem harap és nem agresszív!), de nem is simogattatom az utcán, mindig ügyelek arra, nehogy valaki óvatlanul tudjon hozzányúlni. Minket soha, de soha nem próbált meg bántani, nekem mindent megenged. Egyszer gyakorlás közben egy jutifalit durván vett el tőlem (be volt már nagyon pörögve), és önkéntelenül feljajdultam. A kutya egy szempillantás alatt a hátán feküdt és olyan kicsire próbálta magát összehúzni, amilyenre csak lehetett. Hát még csúnyán se tudtam nézni rá :). Elmosolyodtam és úgy megszeretgettem, hogy csak na. Nagyon kedves volt tőle, szinte bocsánatot kért.