Ilyen helyzetben mit tennétek a kutyával? Előre félek

Van egy 3 és fél éves pomerániai törpespiccem, nagyon szeretem.

Viszont én szeptembertől egyetemre megyek, 210 km-re leszek itthonról (Budapestre megyek). Nem tudom, hogy mit csináljak, vigyem magammal, vagy hagyjam itthon, anyáékkal.

Olyan, mintha a gyerekem lenne (tudom, ez hülyeség és beteges, de nagyon szeretem), mindenhova viszem magammal.

A lakás, ahol leszünk (a legjobb barátnőm és én), a szüleimé, szóval oda vihetném nyugodtan. De nem tudom, hogy mennyire lenne neki jó, ha egész nap egyedül lenne, mert itt itthon van anya, vele van, foglalkozik vele, viszi magával ő is. Ott meg be lenne zárva.

A környezetváltozást jól viseli, csak azt nem, ha egyedül kell lennie, olyankor nagyon rossz.

Anya nem akarja, hogy vigyem, mert folyton autóznia kellene, ott egyedül lenne, nem tudna vele senki ennyit foglalkozni, mint most.

De én nem tudom, hogy mit csináljak.

Szeretném, ha ott lenne velem, de azt nem akarom, hogy szenvedjen egyedül. Csak lehet, hogyha itt hagyom, akkor meg azért lesz rossz neki.

Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás?