Mentett, lelki sérült kutya nevelése eltérhet az egészségestől? Illetve egy sorozatosan magára hagyott kutyától megtagadható, hogy a gazdi mellett legyen éjszaka is?

Persze, hogy eltérhet, de egészséges és egészséges kutya között is hatalmas különbségek lehetnek nevelés tekintetében.

A mentett kutyákról általában elmondható, hogy sokkal több türelem és kitartás kell hozzájuk, illetve mindent meg kell nekik mutatni és tanítani, hozzá kell szocializálni az élethez. Így pl. emberek, más kutyák, utcai zajok vagy akárcsak egy esernyő kinyitása.

Sokszor spéci terápia kell nekik (pl. agressziónál párhuzamos séta, stb.)

Nekem mentett kutyám van, akit jó pár éven keresztül ütöttek-vertek és éheztettek. Ha őt meggrabancolnám, ott helyben szörnyet halna. Neki már egy csúnya tekintet is elég, és már bolhányira összehúzza magát.

Ez egy nagyon komplex dolog, minden mentett kutyának más terápiára van szüksége. Ha konkrét eseted van, inkább azt írd le, mert csupán erről a kérdésről több száz oldalt lehetne leírni.

Ugyanígy a második kérdés is:esetfüggő, hogy jót-tesz-e a kutyának az, hogy folyamatosan a gazdájával van. Lehet, hogy egy kezdeti stádiumban ez szükséges a biztonságérzet eléréséhez, de ugyanakkor könnyen válhat belőle szeparációs szorongás és egyéb viselkedésproblémák is.

Nekem is mentett, lelkisérült, bántalmazott kutyám van, akit 8 hónapos koráig bántalmazott a régi "gazdája". Olyan szinten, hogy diónyi csontkinövés van a koponyáján, pedig tacsi keverék. :(

Ami az én tapasztalatom: Nála a hagyományos nevelési és kiképzési módszerek olyannyira nem váltak be, hogy még a popsilenyomásra is összepisilte magát az ültetésnél. Pórázrántás meg hasonlók? A kutyám összroggyant a földre, reszketett és csak sírt. Tehát őt nem lehet így tanítani. A nevelése sem könnyű, mint ahogy előttem is írták, ő kb. szörnyethal, ha grabancot rángatnak neki. Egyetlen dolog vált be: Jan Fennell. Azóta megszűntek az ilyen félelem és öröm pisik is, sokkal kiegyensúlyozottabb. És ami a legfontosabb, megjött felém a bizalma! Az emberekkel sem olyan ellenséges most már, bár távolságtartó és elmegy, ha meg akarja idegen simogatni, de a félelmi agressziója (morgás, ugatás) is jelentősen csökkent. És mióta csakis jutalomfalattal tanítom, elkezdett igazán tanulni a kutya és nem rettegve hajtja végre a feladatokat, hanem örömmel, játékosan.

Kutyája válogatja, de nekem a saját tapasztalatom a saját kutyámmal az, hogy mindenre sokkal érzékenyebb és ezért sokkal finomabb nevelés szükséges. Ugyanakkor ez azért nagyon nehéz, mert ha már megjön az önbizalma, akkor könnyen az ember fejére nő, viszont ha ilyenkor visszanyúlok a "hagyományos" módszerekhez, mint pl. a grabancozás vagy egy határozott pórázrántás, akkor napokra magába roskad a kutyám és reszket. :( Úgy érzem, mintha meg lenne kötve a kezem és nagyon nehéz megtalálni azt, hogy mikor és mennyire lehet keményen büntetni. Soha nem verném meg, hozzáteszem nem is kényeztetem el, mégis baromi nehéz. Ráadásul múltja ellenére elég domináns személyiség, ami még jobban megnehezíti a helyzetet.

Egyébként ha valaki komoly szinten ért az ilyen sérült kutyák neveléséhez, akkor szívesen fogadnék ötleteket egy-két probléma megoldására priviben. Mert bevallom, nekem meghaladja a tudásom a nevelése. :S