Szerintetek melyek azok a nyomós okok, melyek arra a döntésre, majd lépésre kényszerítik az embert, hogy kutyájukat az út szélén hagyják, jobb esetben megpróbálják beadni egy sintértelepre?

Számomra nem létezik ilyen indok.

Viszont felénk rendszeresen hagynak út mellett kidobott kutyákat(főút mellett lakunk)

Próbáltunk vagy 5-nek gazdát keresni,nekünk is van kutyánk egyébként egy kis tacsi.Elég is,neki oltása,chipje megvan,de többet mi se tudnánk hosszú távon felelősséggel ellátni(pláne mindig havi 1-2 kutyával többet)No,meg talán nem is az én kötelességem,de sajnálom őket...

Sokszor szóltunk az állatmenhelyeknek,hogy kutyát dobtak ki itt és itt,elvihetnénk-e (saját költségünkön persze,a legközelebbi 50 km-re) de nem,mert biztosan a sajátunkat akarjuk lepasszolni.Köszi.

Volt már olyan is,hogy egy "falka" kutya megtámadott egy öreg nénit,azzal el volt intézve,hogy beoltották a nénit,nem csináltak a kutyákkal semmit.Ugyanúgy itt garázdálkodtak.Végül egy gyereknek harapták szét a karját ugyanezek,akkor már intézkedtek az illetékesek.

Szóval felénk a kötelező chip bevezetése óta jelent meg ez a dolog sajnos.Ez lehetett az indok... :-(

Nincs erre nyomós ok. Egyszerűen képtelenek bármit érezni a kutya vagy valamilyen állat iránt és fel sem fogják, hogy ők éreznek és szenvednek ugyanúgy mint az ember. Egy üres lelkivilággal rendelkező ember tud ilyet csinálni és sajnos több van belőlük mint a normális emberekből.

Még sulis koromban az osztálytársam kutyáját azért altatták el 6 évesen, egészségesen mert az anyja kitalálta, hogy neki pázsit kell meg sziklakert meg miegyéb. Fel se merült bennük, hogy esetleg neveljék, foglalkozzanak vele vagy kétfelé osszák az udvart vagy keressenek neki másik gazdát vagy menhelyre beadják..nem...a legegyszerűbb, leggyorsabb és lehet is csinálni a szép kis kertecskét. Hát mennyit ér egy ilyen ember? Semennyit.

A saját nagymamám akinél kiskoromban a kutyám volt, mivel utálta fogta és mindig kiengedte az utcára, hogy hátha egyszer nem jön vissza. Hát egyszer tényleg nem ment vissza :( Széttette a kezét, hogy hát ellopták, nem tud mit csinálni de ő is sajnálja. Aztán pár évvel később szólta el magát, hogy ő engedte ki. Aztán csodálkozik, hogy olyan vagyok vele amilyen.

Ha olyan helyzetbe kerülnék hogy már semmit az ég világon nem lehet tenni és nem tudok gondoskodni a kutyákról, akkor de csak is akkor keresnék egy ideiglenest akinél addig lenne amíg össze nem szedem magam és rögtön venném is vissza amint lehet és addig is annyit látogatnám amennyit csak tudnám. De ilyenekre gondolni se szeretek.

A kidobásra nincs semmilyen elfogadható ok. Konkrétan büntetném is az ilyen embert.

Ebtelepre adásra szerintem esetleg még az belefér ha pl. a kutya gazdája meghalt, a gyászoló rokonok (már ha vannak, kutyás csövesnek lehet senkije sincs) akik "megörökölnék" meg nem találnak belátható időn belül neki gazdát vagy menhelyet de ők nem tudják átvenni a tartás felelősségét (pl. totálisan nem alkalmasak kutyatartásra).

Bizonyos kutyáknak akárhol hirdeted, akárhány ismerősnél házalsz, nem találni gazdát, ismerősnek van utcáról mentett eredetileg valszeg elvadult kutyája ami túl nagy teher neki (anyagilag nagyon rosszul áll), viszont befogadta remélve hogy tovább tudja adni valakinek akinek van pénze és elegendő ideje is rá, de több, mint egy éve senkit nem talált neki - lelkiismeretesen tartja így is, hogy nehezen bírja anyagilag és idővel is, és a körülményei is megromlottak azóta még jobban. Fekete, korcs és kan a kutya, így eleve nehéz eset, és a jelleme miatt nem is adná oda akárkinek csak tapasztalt, felelős tartónak, mert veszélyes lehet másnál, de nincs az az isten, hogy kidobná vagy sintértelepre vinné, inkább nyomorog vele.

Szerintem

- az ország kutyás kultúráját erősíteni kéne, felszámolni a tudatlanságot (erősen egyik ok) - sokkal jobban felhívni az emberek figyelmét a szaporítók veszélyeire, elhessegetni a hülye mítoszokat (pl. hogy a szukát elletni kell egyszer legalább), nyomatékosítani hogy kutyát (normálisan) tartani NEHÉZ, idő- és energiaigényes és 10-15 évre szóló felelősség. Ezt már iskolában is tanítani és lényegében közérdekű információként AKTÍVAN hirdetni.

- szigorítani kéne a kutyatartást és az ivartalanítási és regisztrációs kötelezettséget és ezt ellenőrizni is (a chipet se ellenőrzik, sok helyen annyi lett az eredménye hogy több kidobott eb, vagy olyan akit ezután oltatni se lehet mert nincs benne chip), a rossz állattartást és a szaporítást TÉNYLEGESEN büntetni, és mindezt úgy, hogy az így sajnos robbanásszerűen megugró gazdátlanul maradó (pl. elkobzott) kutyáknak biztosítanak új lehetőséget, akár államilag támogatott menhelyekkel, erősebb állatvédelmi programokkal, új munkahelyekkel állatorvosoknak, gondozóknak, stb. Olyasmi rendszerrel is jól jönne mint az állatrendőrségek külföldön (bár azok is létszám- és helyhiánnyal küzdenek mindenhol).

Kérdés, hogy mennyire lenne ez megvalósítható Magyarországon... hát nem nagyon bizakodok benne hogy megoldható lenne belátható időn belül. :(

Az út szélén hagyás és a telepre beadás (vagy inkább menhelyre adás) azért nem említhető egy lapon. Előbbire nem lehet nyomós indok, mert az mindenképpen színtiszta felelőtlenség és kegyetlenség. Utóbbi viszont nem tartozik ebbe a kategóriába, mert előfordulhat olyan helyzet, amikor nincs más megoldás, hiszen valójában senki nem tudja 100% megjósolni a jövőjét 15 évre előre. Az a baj, hogy sokan viszont nem elfogadható indokokkal adnak le így kutyát, ilyenekkel, hogy ugat, meg kakál, meg rág, és még a szőre is hullik.

Ezekkel meg az út szélén hagyókkal lehet kezdeni valamit iskolai szemléletformálással elsősorban, illetve a média bevonásával a felnőtt lakosságra is lehet hatni, de lényegesen kisebb mértékben. Én nem is azt mondanám, hogy itt erkölcsi dologról van szó, inkább tudatlanságról és a másik élőlény iránti empátia és felelősségvállalás teljes hiányáról.

Az indokolt esetek sokfélék lehetnek, de ezeknek az okai elsősorban anyagi vagy egészségügyi jellegűek. Az anyagi helyzeten lehet segíteni pl ha egy szervezet felvállalja a kutya tartásának költségeit.

Vannak kutyaiskolák, ahol folyik ilyen jellegű tevékenység (kijárnak iskolákba pl), az Ebgondolat kutyaiskola pl ilyen.

Én pl vállalnék kisebb dolgokat, illetve az egyik kutyám nagyon cukimuki, vele szívesen mennék iskolákba is néha, csak hát már egy ideje nem járunk kutyasuliba se.