Szerintetek melyik a nehezebben kezelhető fajta?

Mindkettőnek a neveléstől függ a magatartása. Mindkettő kemény kutya, nagyszerűek, de könnyen elronthatóak. Nekem kuvaszom volt még gyermekkoromban, jobban mondva nagyapám szerválta valahonnan. Tündéri kutya volt, kis gömböc volt, gurult fel-alá a teraszon állandóan. aztán ahogy kamaszodott hát gyakran meg lett kötve, egyéb okok miatt. Persze elengedtük, szabadon volt sokat de valahogy mégis kimutatta a foga fehérjét és hamissá vált. Végül ami után megharapott több családtagot elvitték egy tanyára.

A rottweilerrel annyi emlékem van, hogy nagymama második párjának a telephelyén volt egy roti, Bencének hívták. Ő futóláncon volt, de vele is voltak gondok, ő nagyon szökős volt, talán épp a kötöttség miatt. Egyébként jó kutya volt, tudta a dolgát, csak sorra kibújt az örvből és útnak indult éjjelente. Reggelre mindig hazament.

Szóval neveléssel a két véglet létezik. rossz vagy jó. Egyébként szukával kevesebb a gond, vagyis nincs annyi küzdelem velük.

Szerintem a kuvasz. Azért mert sokkal kevésbé alkalmazkodó, képezhető, és nem olyan sokoldalú. NEM AZ INTELLIGENCIÁJÁRA gondolok, még mielőtt valaki megbontránkozna, hanem a megfelelni vágyásáról. A rottweiler az a típusú munkakutya akiből kitűnő sportkutya válhat, aminek az együttműködésre és a megfelelésre vágyás az alapja. A kuvasz meg az a típusú munkakutya, aki nagyon jó abban amire való, önállóan megoldja, viszont máshoz nehezen szokik hozzá. A legtöbb tulajdonos leírásából nekem úgy jön le (meg a tapasztalat), hogy az ilyen típusú kutyákat (komondor, kuvasz, kuakázusi) még arra is nehéz rávenni, hogy idegen kutyát elviseljenek. És valljuk be, hogy ma egy modern embernél aki nem a puszta közepén lakik, ez azért igencsak alap elvárás.

De ha te a puszta közepén laksz és van egy bazinagy farmod meg állataid, és azt akarod, hogy őrizzék a házat, akkor a kuvasz a jobb választás, tehát végülis attól függ, hogy mire szeretnéd.

Az, hogy egy pásztorkutya mennyire fogadja el az idegen kutyát, szocializáció kérdése. Komondorom van, simán elvan idegen kutyák emberek között. Ha új ember/kutya érkezik, akkor kell néhány perc, míg elfogadja az új jövevényt (addig védi a megszokott társaságot).

Ismerek néhány rottweilert, amit nem lehet elengedni kutyák és emberek között, mert mindennek nekitámadnak. Ezek közül van olyan, ami kutyakiképző kutyája.

Szóval szocializáció.

A többivel egyetértek, nincs a pásztorkutyákban akkora megfelelési vágy, nem szolgalelkűek.

Aki kikötött kutyához odamegy, az bolond. :) Tehát ilyen esetben nem a kutya volt a hibás.

Én voltam a kutyámmal ilyen teszten. A teszthez hozzátartozik a közömbösségi rész is, ahol a kutyát a gazda beviszi idegen emberek gyűrűjébe és a kutyának teljesen nyugodtnak kell lennie.

Én csak azt mondom, hogy ismerek több rotit, amit nem lehet emberek, de főleg kutyák között elengedni. Ismerek viszont 1 rotit, amit el lehet. Valamint ismerek több pásztorkutyát (kaut, komondort és kájt), köztük az én komondoromat is, amit el lehet engedni.