Ti hogyan reagáltok, amikor egy kutya rámászik a tiétekre, és nem szólnak rá?

Első, egy értelmes gondolat sem volt abban amit írtál, hülyeségeket beszélsz.

Nekem shar pei kanom van, 30 kiló, domináns de nem támadó. Ő egyet nem tűr, ha párzó mozdulatokat végeznek rajta, mindig rá is szól a másik kutyára, kifarol, érezteti hogy ezt nem kéne. Érteni is szokták, egy jack russel volt aki nem fogta, azt leszedtem róla és arrébb pakoltam.

Azért nem volt divat régen, mert kevés volt a kutyás. A maradi gondolkodás szerint a kutya házőrző. Régen a kutyázás (és ezalatt az igényes kutyázást értem) luxus volt, ma meg fűnek-fának kutyája van, csak éppen nevelni nem tudják.

Épp ezért kell felhoznom ismét nagy sérelmemet, miszerint nekem szájkosárral, pórázon kell sétáltatnom, vagy bele kell feszülnöm a figyelembe és kora reggel,késő este vagy délben elindulni, mert a környék lakossága kutyát sétáltat, a kutyák neveletlenek és az enyém érzékeny és hajlamos helyre tenni a többi kutyát. Ha pedig egy nagytestű, munkavonalú nj lenyom egy tacsit, pulit, yorkie-t, akármit, rögtön jön a pánik és az én kutyám a vadállat...

Én nem szóltam eleinte, csak arrébb sétáltunk. Persze az acsargó kis nyomit ez nem állította meg. Nincs összesen annyi ujjam, hogy megszámoljam, hányszor haraptak meg ilyen idegbeteg kis dögök, mert arrébb akartam rakni őket.

Tehát marad a megszokott nagytestű kutyás haverok köre és a minél elhagyatottabb terület, a póráz és a szájkosár, meg itthon a kullancsvadászat.

Sajnos mindkét probléma valós, de azt mondjátok már meg, kanom van, ivartalanított, tehát a tüzelés gondolata fel sem merül. Akkor minek?

És tényleg nem a te feladatod a más kutyáját nevelni, és teljesen jogos a felháborodás, de sajnos semmit nem tudsz csinálni... Vagy nem mész oda, vagy elviseled...

Mi úgy oldottuk meg, hogy a "környék rémei"( : staffi, rotti, pit, nj, kau, akita, kuvasz) együtt sétálunk, mikor kevesen vannak a parkban. Soha nem ölték még meg egymást...