Jó kutyaiskolák léteznek? Mitől jó szerintetek egyik vagy másik?

a póráznélküliségre kitérnék én is.

Ha egy kutya nem beilleszthető az megy terápiára. nálunk alapfokon pl nem a gazda állít föl kutya és kutya között szabályokat, hanem egy szocializációs oktató. Ő külön a kutyákkal foglalkozik hogy ne legyen balhé (persze nem minden esetben ez a cél mert van mindenhol egy egy összszólalkozás de az belefér, sokszor maguktól szétjönnek )

Tehát van egy "rendőr" a pályán addig amíg a gazdák a csoportvezetőt figyelik.

Hogy őszinte legyek, a legtöbb olyan suliban, ahol póráz nélküli foglalkozások vannak, ez az "oktató felügyeli a kutyákat" dolog elég káros.

Ugyanis ez általában úgy néz ki, hogy minden kommunikációt az oktató figyel, és minden balhét ő rendez az elején - ami nem 2 óra, hanem több hónapot jelent. Ez idő alatt a gazda nagyon is hozzászokik, hogy a csoportban nem ő fegyelmezi a kutyáját. Aztán meg eljön az idő, amikor már azt mondják, hogy neki kéne, de van, hogy mégis ők foglalkoznak a kutyákkal... én úgy vettem észre, hogy sokakat ez eléggé összezavar.

Kinek mi válik be... de tényleg... Nekem szüleim házhoz hívtak kiképzőt annó, aki engedelmesre nevelte a kutyákat nélkülük.

Én a saját kutyáimmal arra törekszem, hogy falkavezérként mindent én tartsak kézben a kezdetektől, viszont első nehéz kutyaként sokmindent elcs.sztem a NJ-szal, így nem engedtem volna be egy ilyen csoportba.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy a kutyáknak legyen lehetősége az együttlétre, a kikapcsolódásra egy iskolában, ennek azonban 100%ban a gazdák által kontrolláltnak kell lenni.

Sok gazdi nem ismeri megfelelően a kutyája mozdulatait, így ilyenkor nem árt a szakértő szem, de a balhékban a gazdinak kell odaállni és helyretenni. Ez az én véleményem persze és az én nézőpontom.

Pff... most komolyan... Az én csoportjaimban rajtam kívül egy ember sem volt, aki képes lett volna teljesíteni olyan triviális dolgokat, mint pl hogy ha felugrál a kutya, akkor forduljunk el tőle (ezt ugye elmondják az első foglalkozáson). Sőt! Amikor egy vizsla megpróbált véresre karmolni, és én tüntetőleg fordulgattam el előle, a gazdája olyan gyilkosan nézett rám, hogy hogy lehet ilyen állatgyűlölő, hogy nem szeretem az ő kis muciját...

Voltam életemben asszem 4 csoportban, ebből mindegyiknél ez volt.

Mindezek alapján én meg vagyok győződve arról, hogy az emberek nagyon nagy százalékának problémát okoz az a váltás, amiről az előző hsz-ban írtam, hiszen ez azért egy picit bonyolultabb, mint a fenti dolog.

Ráadásul, nálunk nem volt ez ilyen egyszerű, mivel az én kutyámmal szinte folyamatosan kellett foglalkozni, de így nem igazán tudtam figyelni, ezért hol azt mondták, hogy ők fegyelmezik most, hol pedig várták, hogy fegyelmezzem én, de erről már nem szóltak.

A kérdező kommentje:

...szerencsére vannak Emesék is :)

Emese:

"Nagyon problémás ivaros kan NJ-m volt, aki úgy bevédett a lehulló falevéltől is"

"ÖV és az alap engedelmesség vont a szempont"

"a saját kutyáimmal arra törekszem, hogy falkavezérként mindent én tartsak kézben a kezdetektől, viszont első nehéz kutyaként sokmindent elcs.sztem a NJ-szal"

okostojás + a legbugyutább szabványválasz:

1. nem tartalmazza azt, hogy fogalmad sincs róla: szövegértés(!):

"de, ha azt nem tudod,"

Megváltoztatja a mondat jelentését a "ha" szó? (nem fontos)

2. okostojás közölte a véleményét, tehát válasza, ha nem érzelmi alapon közelítjük, informatív:

Az első mondatban benne a sikeres kutyázás lényege. Ezt a mondatot alátámasztotta Emese is:

"... falkavezérként mindent én tartsak kézben..."

Felmerülő kérdés: azt hogy kell?

Tehát amelyik kutyaiskola nem így közelít, az szvsz nem lehet jó. Meg az sem, amelyik szajkózza a "falka..." tartalmú szavakat, de pl. egy összeeresztős kutyaovis foglalkozással már a kezdet kezdetén aláássa. A vezér attól az, hogy nem kell erővel őrizni, fenntartani a tekintélyét.

okostojásnak is volt sok mindent elcseszős kutyázása, és most se okos. de:

nálam a kutyatartás kezdődik:

0. a kutya tartásának feltételeit feltérképezni = a saját alkalmasságom (elég szabadidő, képzési ismeretek a tartás jellegéhez, stb.), hogy ebtartásom sem saját, se a környezetem kárára ne váljon

1. a tenyésztő kiválasztásával, megismerésével, mert már az alomnál eldől a szocializáció egy része és, ha ez hiányos, akkor nincs mire alapozzak

2. a kölyök kiválasztása, idegrendszer puhatolással az alomlátogatásokkor (nem feltétlen jó pl. gyerek mellé a legdominánsabb kölyök..)

3. hazavitelnél kezdődik a kiképzés: a kutyának minden új, és már itt tudatni kell vele: ez egy másik falka és ebben hol a helye

Mire 5-6 hónapos, ül-áll-fekszik-ugat-stb. szóra és kézjelre, egyéb kisállatokkal közömbös/toleráns - , ehhez nem kell iskola.

Kedvtelésből tartott kutya nem kap semennyi ŐV kiképzést: egy kutya alkalmatlan valódi házőrzésre (aki be akar menni, az nem ad esélyt a kutyának), ellenben viselkedési problémák és pl. egy szökés esetén alkalmas lehet másokban való kártételre. Ez a gazda felelőssége.

Tehát okostojás ahhoz keresne iskolát, hogy az elsajátított (az utolsó kutyája előjegyzése ELŐTT hónapokkal tanult / frissített tanítási) módszer egyedül nem kivihető részét is gyakorolni tudja. Mert nem tehetetlenségből, hanem cél érdekében menne csak oda. Ehhez olyan segédek kellenek, akik nyitottak, és nemcsak önnön szaktudásuk előtt hasra esve elvárják, hogy az történjen, amiben ők hisznek.

Az viszont, aki nem tud bánni a kutyával, azért nem tud, mert nem ért hozzá, esze ágában sem volt a beszerzése előtt időt fektetni abba, hogy amit akar, azt majd jól is csinálja. Kb. mintha valaki a kórházból hazavitt csecsemőt - csupa jószándékból - rántott szeletekkel és hasonlókkal várná. Aztán, mikor cseperedik a kutya, jönnek a problémák, amik a megfelelő ismeretekkel javarészt kikerülhetők lennének, ehelyett odáig fajulnak, hogy segítség kell. Ezzel az a probléma, hogy a laikusnak minden nála hozzáértőbb kókler is szakembernek tűnik, csakhogy a kókler tudása behatárolja az elérhető eredményt, illetve a kutyának negyedannyi idő újat tanítani, mint rossz beidegződésről leszoktatni - már amelyikről le lehet. Én nem szeretnék négyszer annyi idő alatt elérni valamit, mint szükséges...

Pl. az a kutya, amelyik támadás áldozatául válik, mert a gazda nem védi meg (a vezér dolga), az: látja, a falkában nincs más vezér = ő az. Tehát: adott helyzetben immár "vezérként" elmenekül = visszavonulót fúj (a kölyök). Később pedig támad, mert a vezér dönti el, mikor kell "bevédeni", húz sétánál, és minden kihívási szintet megütő, kerítés mögött tombóló kutyára menne.

Hogy jön ez ide? Aki volt olyan iskolában, ahol összeengedik "játszani" a még képzésbe be nem vont kölyköket, vagy épp a nagyobbakat "egy szocializációs oktató" felügyeletével, az láthat olyat, hogy egy új kutya a már kialakult falkába érve levadászásra kerül. Nem minden újonc, némelyik. A gazda nem fogja fel, de ez egy életre szóló trauma, innentől adott szintű kutyával találkozva támadó lesz a kutyája, mert ő nem védte meg: megbukott mint vezér. Amit nem tudunk, nem "fáj"? Dehogynem.

A kutyának szvsz nincs "tanulási igénye": ugyanis állandóan tanul: a testbeszéd mestere; tökéletesen felismeri, mely mozdulatok esetében következett korábban pl. ételhez jutás nem etetési időben, és melyiknél nem. A figyelmük mindenre kiterjed, magyarán akkor is kommunikál vele a gazda, amikor nincsen tudatában, hogy közölt valamit az ebbel = a lehetőség állandóan adott. A siker azon múlik, mennyire tanul meg a gazda kutyául is közérthetően, félreértést kizáró módon kommunikálni.

Nem érdekes amit itt összehordtam: érdemes utánanézni, hogy dolgoznak a profik (kábszerkereső, kommandós, stb. kutyakiképzők) - a módszerük alapelvét. Már csak mert ők nem tévedhetnek=nem hihetnek, mert évek munkája és kiadásai válnának feleslegessé. Aztán össze kell hasonlítani az iskoláéval.