Ha a kutyának az ember a társa, és nem másik kutya, hogyan játszik valaki olyan kutyával ami nem szereti a labdákat stb?

Olyan kutya nincs, aki semmit se szeret.

Ha nem szereti a labdát, azt mondjuk lehet fejleszteni, tölthető dummyval.

Egy kutyával lehet futkározni, huzigálós játékot játszani pl.

Nekem az egyik kutyámmal az a kedvenc játékunk, hogy kicsit ellököm magamtól, kicsit elszaladok, megint ellököm... ettől majd megőrül, valamiért imádja. xD Meg a kezemmel körbecsipkedem közben, attól is odavan, és próbálja elkapni a kezemet, de nem harap meg sose.

Ha egy kutyának nem jön be egyik sem, attól még izgathatja a madzagon rángatott toll pl.

Meg azért nagyon sok függ attól, hogy az emberi partner milyen. Egy kevésbé játékos kutyát megfelelő lelkesedéssel, magas hanggal stb játékra lehet bírni.

Mégegyszer elismétlem: olyan kutya nincs, aki semmit se szeret. Ha mégis kialakul egy ilyen helyzet, akkor abban az esetben a gazda szúrt el valamit, de nagyon. Vagy nincs elég fantáziája.

Ha az égvilágon semmilyen zsákmányos dolgot nem szeret a kutya (és igen, van olyan, aki nem szeret labdázni, de szereti a húzós, vagy szőrös játékokat, és pl az én kutyám olyan, hogy imád labdázni, de a nyúlszőr dummytól a hideg is kirázza), akkor is lehet pl keresős játékokat játszani. A kutya kereshet kaját, embert. Én is szoktam olyat játszani a kutyámmal, hogy párom elbújik az erdőben, a kutya hosszú pórázon van, és megkeresi, én meg loholok utána. :)

Ilyenkor, hogy hó van, már az is nagyon szuper játék, hogy rugdossuk a havat. Ősszel a faleveleket.

A kutyának minden közös akció egy játék. Ha a gazda nem képes ilyen közös akciókra a kutyájával, az elég rossz.

Pl az én kutyáim ásni is szeretnek. Hogy ebből hogy lehet közös játékot csinálni? Hát úgy, hogy pl kimegyünk egy mezőre, és egyszer csak elkezdem őket susogva buzdítani, hogy "keresd, keresd, áss". Erre találnak egy placcot, és nagyon ásnak, én meg ott szurkolok fölöttük. Ha elég volt, elfutok, ők meg totál sarasan loholnak utánam. Ez se kevésbé játék, minthogy eldobod a labdát-visszahozza.

De pl én a tanítást is játékként kezelem, mert úgy csinálom, hogy a kutya élvezze.

Nekem két kutyám van, de sokat viszem őket külön, és olyankor olyan boldogok, hogy a másik nincs ott. xD

Nos!

Minden egészséges kutya kíváncsi természetű. Ebből kifolyólag sok minden érdekli, csak azt a gazdának kell felismernie és a saját kutyáját figyelnie, hogy mi kelti fel az érdeklődését. Ezen felül ha úgy látod, hogy a kutya nem labdázik, attól még lehet, hogy labdás, csak nem indítottad el ezen a pályán. Némely kutyának meg kell tanulnia apportírozni, van amelyik már magától tudja.

Amelyik kutyával csak elenyészően foglalkoznak, mert azt mondja a gazda: ááá úgysem érdekli, és egy két sikertelen próbálkozás után a gazda abbahagyja.

Állhatatosnak kell lenni ahhoz, ha valamit a kutyától kívánunk azt végre is hajtassuk vele úgy, hogy a kutya is örömét lelje benne.

Úgy "játszik valaki olyan kutyával ami nem szereti a labdákat stb." , hogy megismeri a kutya mint faj viselkedésének jellemzőit és alkalmazkodik hozzá.

Pl. a fenti probléma abból fakad, hogy a kutya zsákmányszerző ösztönét nem tudja az a valaki "felkapcsolni". (a kulcsszó a mondatban)

Egy kutya tanításához nélkülözhetetlen ismerni azokat a sajátosságokat, amiket kihasználva a tevékenységre rávehetők. Lehet ez étel, játék, ..., nagyon ritka esetben a dicséret, de az egy lágy kutya lesz.

A fenti esetben: "a kutyának az ember a társa" nem igaz. Tulajdona lehet az embernek, de az neki nem társa, ha nem tud még játszani se vele: pl. egy fogyatékkal élőnek nem társa az az ép ember, aki az adott típusú fogyatékosok számára is érthető módon _nem_ tud kommunikálni, viselkedni.

Amikor kicsit is társa vagy egy kutyának, akkor az keresi, provokálja a bohóckodási lehetőséget.

Fogj egy seprűnyelet vagy rudat, arra kötél, arra csomózott rongy, majd a kutyával egy mások zavarásától mentes környezetben kezd el "pecázni".