Milyen tapasztalataitok vannak kistestű kutyákkal?

Nekem yorkim volt 13 évig.

Csodálatos fajta,könnyen,gyorsan tanul,imád kirándulni,imádja a gyerekeket,jól kijön más kutyákkal illetve más háziállatokkal is.

Rengeteg szép emléket éltem meg vele,igaz ő nem volt egy tipikus ölbe kutya sőt ki nem állhatta,ha kézbe volt véve.

Ugatni akkor ugatott,ha idegen járt az emeleten illetve,ha becsöngettek/kopogtak hozzánk.Nem volt hisztis,nem kapott oda kozmetikusnak/orvosnak.

De mindez csak nevelés kérdése.

A legtöbb kistestű,akit ismerek,egy póráz végén vergődő idegroncs,hála a kedves gazdának.

Csak olyannak engednék kistestű kutyát tartani,aki kutyaként kezelni és NEVELI.Nem pelenkára szoktatja,nem vesz neki 4 garnitúra ruhát és a séta nem abban áll,hogy berakja a táskába és viszi.

Ezt próbálja megcsinálni egy 40 kilós kutyával,rögtön rájön,hogy nem fog menni.

Tehát összességében a gazdákról vagyok rossz véleménnyel,a kistestű kutya is pont olyan,mint a nagytestű.

Én sem szeretem őket és én is azért, mert a legtöbben félrenevelik őket, nem kutyaként bánnak velük. Emiatt támadják a náluk nagyobb kutyákat, borzasztóan viselkednek és ami a legjobban idegesít, hogy még röhögnek is a rossz viselkedésen. Pl. a múltkor egy papillon támadta a mellette elhaladókat, azok meg persze jót mosolyogtak rajta. Ha ugyanezt az én rottim csinálná, vagy épp csinálja (ha oka van rá), akkor már én vagyok az idióta lány, a neveletlen, vad rottweilerrel.

Ez nem a kistestű kutyák hibája, de sajnos mégis megbélyegzik/megbélyegezzük őket emiatt.

6-os vagyok.

Szóval akkor szerinted tök rendben van, hogy a kistestű kutyákat nem kutyaként nevelik, tartják? Pont abból is adódnak a problémák, mikor pl. egy nagy kutya megharap egy kicsit, mert a kicsi megtámadta a nagyot. Ott is a kicsi a hibás, illetve a kicsinek a gazdája. Nem lehet minden nagytestűtől elvárni, hogy figyelmen kívül hagyja az orra előtt vergődő, őrjöngő "kutyát".

Jajj dehogy mondom! Ugyanúgy kutya, ugyanúgy nevelni kell. De szerintem a mai példa pont azt mutatja, hogy ha a kutyád befér a legfrankóbb kistáskádba, onnantól divatos kiegészítő. 15 éves kortól, lányoknak meg kötelező. Nem értek vele egyet, és az összes ilyet legszívesebben addig ráznám míg észhez nem tér, de akkor is ez a helyzet... nem tudok ellene tenni.

Hidd el, kedves utolsó, utálom, hogy szájkosár nélkül nem léphetünk ki az ajtón ezek miatt a kis izék miatt, de ha már nekik nincs, nekem legyen annyi eszem, hogy megvédem a kutyámat.

Egyébként az enyém sem tűri el ezeket a kis majmokat, azt viszont megtanítottam vele (mivel máshogy védekezni nem tud) hogy ha piszkálják, ráfekszik a kicsikre. Eléggé hatásos és a kiskutyások sem háborodhatnak fel rajta

én a nagyon mütyüröket a fent említett dolgok miatt nem kedvelem annyira..bár nem is őket, inkább a gazdáikat. És főleg az extraminiseket, ugyanis ők tehetnek valahol arról, hogy torzulnak az egyébként jó kis kutyafajták...

akiknek mindenből extramini, extraturcsi satöbbi kell és tényleg csak gyerekpótlék a kutya, semmi több. nah őket nem bírom, mert rajtuk élnek a szaporítók:S

egyébként ismerek kistestű kutyákat akik nagyon-nagyon jófejek, az én kutyám is inkább kistestű, semmint közepes, semmi baj nincs vele azon kívül, hogy az emberek kényszert éreznek arra, hogy mindig odajöjjenek megnyomorgatni...ezt nem szeretem annyira.