Ha rosszat csinál a kutya és ezért megverik akkor ranul belöle?

Először is csak akkor tudja, hogy miért kapta a verést, ha akkor vered, amikor rosszat csinál.

Másodszor azt tanulja belőle, hogy féljen tőled és akkor csináljon bármit, amikor nem látod.

A kutyanevelésnek nem kell, hogy része legyen a verés, szerintem sokkal többet árt mit használ. Soha nem vertem a kutyáimat, mégis mindegyik pontosan megtanulta mit lehet és mit nem. Ehhez elég volt kölyökkorban egy hangos hang, hangos nem, végső esetben egy ellökés attöl amit pl. meg akar rágni.

Ne üsd, neveld.

"Másodszor azt tanulja belőle, hogy féljen tőled és akkor csináljon bármit, amikor nem látod. " Nem igaz, mert ez az eset pont a rossz nevelést mutatja. Ha a kommunikáci jól megvalósul, akkor az állat akkor is tisztelni fogja a szabályokat, ha a gazda nincs ott. Természetesen néha megszegi őket, de az esetek többségében azt csinálja, amit elvárnak tőle. Ha fél a gazdától, az pont a következetlen nevelés eredménye, hiszen több alkalommal sem tudta összekötni a bűntetést azzal a cselekvéssel, amit nem kívánnak tőle. Az állat ilyenkor jellemzően stesszes, ideges lesz, csinálja mit jónak lát amikor éppen nem látják, röviden: nem értette meg a szabályokat, így képtelen őket betartani ám a számára indokolatlan büntetést nyilván kerüli.

Visszatérve az eredeti témára:

Tudni kell, hogy a tanulás és érzelmek egyenesen arányosak, minnél erősebb érzelem kapcsolódik egy cselekvéshez - természetesen a negatív vagy pozitív válasszal együtt- annál gyorsabban és erősebben tanulja meg az állat (és ember is). A verés nyilván erős érzelmet vált ki, ezért nagyon nem mind1 mikor alklmazod. Továbbá nem célszerű általános büntetésként használni, inkább csak nagyon rossz viselkedésnél, pl szándékos támadásnál (ami nyilván elfogadhatatlan). Ilyenkor nyilván szemelőtt tartva, hogy minnél hamarabb kell végrehajtani a cselekvés után (gyakorlatban ez pár másodperc), különben az állat nem tudja az adott cselekvéshez kötni, vagy más viselkedéshez köti. Pl ha te reggel arra mész ki, hogy a kocsid szélvédőjébe egy baltát vágtak, akkor nyilván nem tudod az okot, ha viszont majdnem elütsz valakit, és az hirtelenjében belevágjaa baltát a szélvédőbe, akkor egyértelműen tudod az okot. Állatoknál is így működik ez.

Következetesség. Ez a másik életbevágóan fontos dolog, hiszen a tanulás során nem ritkán meg kell ismételni a dolgokat, hogy az állat megértse. Nyilván ha több alkalommal más és más választ kap, akkor megint nem tudja mit kell csinálnia. Ez persze adott esetben nehéz, hiszen ha az állat felbosszant, akkor nehéz higgadtan ítélkezni, és nem bosszúból ütni. Ez már a gazda személyiségének kérdése is, sokak nem elég fegyelmezettek és ezen a ponton alkalmatlanok a nevelésre.

Röviden: a verés nem javasolt kellő ismeret hiányában, különben nem tudod irányítani, hogy az állat mit tanul meg. Ehhez pedig legelőször (alap), hogy megfelelő etológiai ismereted van arról, hogy egyáltalán hogyan is működik a tanulás, és nem árt, ha egyéb, lehetőleg minnél több, állatnevelési módszert ismrsz. Ekkor persze már nem lesz szükséged a verésre, de ez más kérdés...

A kutyát nem szabad verni, mert attól csak félni fog tőled. Fegyelmezni csak akkor szabad ha éppen rajta kapod a rosszaságon. Másként nem fogja érteni, hogy miért kap. Szerintem egy kutyának nem árt hogyha néha, ha nagyon rosszat csinál akkor kapjon egy taslit vagy cibálást. Természetesen a kutya jelleméhez mérve, Van amelyik egy csúnya nézéstől is összeomlik.

Belegondolva, hogy a kutyák egymás között hogy fegyelmeznek, hát én nem tartom csúnya dolognak, ha tlem is kap egy pofont életében egyszer-kétszer. Tudnia kell, hogy én vagyok az erősebb. A falkavezér nem csak azért vezér mert okosabb, az nem elég, erősebb is kell hogy legyen.

Én nem falkáról beszéltem, hanem kutyákról, kutyákról akik együtt laknak, vagy találkoznak, vagy rokonok, vagy kölykök és anyák stb. Arról beszéltem, hogy ők hogyan "fegyelmezik" egymást. Nem a farkasokról.

Ami pedig a falkát illeti. Az egyedek nem tépik szét egymást. A marakodásnak, erőfitoktatásnak nem az a célja hogy kinyírják egymáat, hanem hogy a legjobb egyed legyen a főnök. Ez pedig a falka érdekeit, a túlélést szolgálja. Épp ezért én úgy tudom, hogy a farkasoknak erős kontrolljuk van. Ilyenek pl megadást jelző magatartásformák. Ha egy ilyet lát egy farkas a falkatársán (kivülálló az más lehet) akkor nem fogja bántani. És amíg marakodnak addig is úgy teszik ezt hogy komoly sérülést okozzanak. Épp a saját érdekükben, mert ha kinyírják egymást akkor nincs falka- akkor vége az egyednek is.

Az pedig hogy adok egy pofont egy szemtelen kutyának nem gondolom hogy olyan állatiassá tesz hogy ki kéne költöznöm mellé a kutyaólba, már csak azért sem, mert a szülők a gyerekeiket is szokták ilyen módon figyelmeztetni. Rácsapnak a kezére, vagy a fenekére stb. É szerintem ettől még nem vették el a gyereket senkitől, sőt állítom, hogy a legtöbb ember megtette már ezt a gyerekével.

Az lehet hogy intelligensk vagyunk. De nem gondolnám, hogy jobban és könnyebben megértünk egy kutyát mint egy másik kutya. De hiába értik meg jobban egymást, mégis összekapnak néha. És tény hogy a kutya nem farkas de azért nem kell annyira belelkesedni, hogy rögtön azt feltételezzük, hogy egy teljesen más viselkedésű lény. Rengeteg dologban még mindig olyan vagy hasonló mint a farkas. A való életben nem lehet minden dicsérgetéssel megoldani. Ha nem falkavezérség van (csak nem olvastad az új kutyaújságot? :D) akkor nem tudom mi, de az nekem világosan látszik, hogy a főnöknek nem elég okosnak lenni, erősnek is kell.