Nektek mennyi időbe telt mire "kihevertétek" a kedvencetek halálát?

Sajnálom a kutyádat:/ részvétem.

Nekem meghalt a macskám 3hetes volt az anyja nem szoptatta :/ nekem 2hétbe telt mire 'kitudtam heverni :/ de időnként most is könybe lábad a szemem :/

Hétéves koromban elpusztult a kétéves cicám, bélcsavarodás miatt. Kb öt év volt, mire sírás nélkül tudtam gondolni rá.

Nyár elején pusztult el a patkányom, nagyon szerettem őt, és még fiatal volt, másfél éves. Egy daganat nőtt az oldalán, és a kezemben pusztult el. Kapott gyógyszeres kezelést, feloldódott a daganat egy része, aztán kifakadt, végül elvérzett szegény. Ő rá még nem tudok könnytelenül visszaemlékezni.

Szerintem aki könnyedén kiheveri az állata elvesztését, annak igazán nem való ez az egész...

Mikor farmon éltem, jó 10 éve találtam egy Kuvaszt, Bojszi lett a neve, ő volt az első kutyám. Hűséges, jó kutya volt, hozzám ragaszkodott rengeteget csavarogtunk az erdőben, a patakparton, mindenfelé. Egyszer disznóvágás volt, én nem voltam ott a szüleim pedig nem tudták hogy nem ehet disznóhúst. Valószínűleg elég sokat fogaszthatott belőle, ugyanis reggelre felfúvódva, halva találtuk. Nagyon haragudtam a szüleimre, olyan volt mintha "elárultak" volna. Akárhogyan is, az ő hibájuk volt hogy meghalt. Akkor nagyon megrázó volt és hiányzott, de hozzászoktam már ehhez, ami azt illeti. :D

Gyerekkoromban apám, és a nagyszüleim is "eltávoztak" szóval nem volt újdonság ez az érzés. "szerencsére" suli is lekötött, és volt tennivalóm bőven, így szerintem normális időn belül elfogadtam a dolgot.

Mostani kutyám 7 hónapos, és azt kívánom, legalább 40 évig éljen. :D Pont olyan kiskutya amilyet szerettem volna, sokszor olyan mintha nem is kiskutya lenne, hanem valami mélyről jövő életbölcsességet, és nyugalmat látok a szemeiben.

Mindenesetre köszi a sztorit,ha bármi komolyabb baja lenne a jövőben, biztos hogy több állatorvossal fogok konzultálni az ügyben, hogy ne fordulhasson elő ilyen banális hiba.