Várjátok már a póráz törvény eltörlését? Nem gondoljátok, hogy a nem kutyásoknak is alkalmazkodni kellene egy kicsit?

Felesleges sajnos ezen agyalni. Én is jobban örülnék, ha kevesebb zombi mászkálna az utcákon kutyával, vagy anélkül... Amit előttem írt valaki, hogy kínosan ügyelt arra, ne okozzon másnak kellemetlenséget, bakik mégis becsúsznak... ezek ráadásul olyan bakik többnyire, amik teljesen ártalmatlanok. De ha a másik ember annyit nem előlegez meg nekem, hogy legalább ne a torkomnak ugorjon egyből, akkor nyugtázom max, hogy egy paraszttal van dolgom és szót nem érdemel az illető. Az a legrosszabb az ilyen embereknek szerintem, ha feltűnően teszel rájuk, esetleg kiröhögöd őket, és hagyod hogy műsorozzanak maguknak. Ezt is lehet csinálni végülis, megismerésre való törekvés helyett. Én mindenesetre meguntam, hogy más suttyósága rontsa el a napom/kedvem, tehát esszerint cselekszem.

21es válaszával én is egyetértek.

Hát most az emberek egyáltalán nem tudják, hogy kell egy kutyával viselkedni, és ez baj.

Pl múltkor is egy kisiskolás korú gyerek teljes erejéből elrohant mellettünk, de olyan közel, hogy majdnem nekiment a kutyámnak. Azért ez veszélyes lehet, az én kutyám is megijedt rendesen, és igen, rávakkantott.

Egyébként ezt sok gyerek csinálja, hogy "gyorsan rohanjunk el mellette, és akkor hamarabb elmúlik a veszély" - hát ezzel pedig pont felkeltik a kutya figyelmét.

Vagy azok, akik simogatni akarnak, nagy részük rögtön ráborul a kutyára, aztán csodálkoznak, ha az addig barátkozni akaró kutya inkább elhátrál.

Valamelyik első válaszoló pedig írta, hogy nem tudhatja, hogy egy kutya milyen szándékkal fut oda hozzá.

Tekintve, hogy a kutya milyen régóta része az ember életének, és hogy egy nem kutyás is minden nap találkozhat kutyával, ez igen nagy baj, mivel a kutya testbeszédéből kiolvashatóak a szándékai, nem kell hozzá atomfizikusnak lenni (mert az még hagyján, hogy a mai gyerekek az élő csirkét már fel se ismerik...).

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon a kutyások száma nem elhanyagolható. Csak közös nevezőre kéne jutni.

jah, gyerekek. :D múltkor pórázon vittem a kutyát, jön két hülye kislány. Meglátják a kutyát, elkezdenek visítva trappolni. Kutyámat úgy kell visszafognom, a két gyerek még bámul visszafelé és óbégat, hogy "még szerencse hogy pórázon van". Hát, nem szoktam gyerekeket sem verni, de akkor olyan pofont levágtam volna nekik hogy... anyjuk még dícséri is őket szinte, milyen ügyesek, hogy beszólnak más felnőtteknek az utcán.

Megjegyeztem, hogy szerencse ám, különben biztos leharapta volna a cuki kis fejüket.Persze a bunkó én vagyok, amikor csak sétáltam volna nyugodtan a kutyámmal.

16:30-as! Mögöttünk egy kis füves rész van, ott próázon mehet a pisi-kaki.

Továbbmenve szintén kis füves, járdával övezve. Ott elengedem, mert figyelek, amint csak feltűnik valaki a láthatáron máris behívom és ráadom a pórázt. Van mégegy hey, de az közvetlen az út mellett van, így nem gyakran megyünk oda, ott is elengedem, mert tudja, hogy füvön lehet, úton nem.

Illetve sokszor megyünk a főutcán próázon, pórázfegyelemmel, lépésváltásokkal, hogy őkelme használja az agyát is.

Azzal egyetértek, hogy igenis kellenének "felvilágosító" órák akár már oviban, h nézd ez a kutya, így néz ki, ez most tetszik neki, ez meg nem. Akkor talán kevesebb félős ember lenne. Mindig ha jön velünk szemben kisgyerekes,babakocsi anyuka, idős ember, vagy látom, h nagy ívben kerül, akkor megfogom a kutyát. Ugyanez pórázos kutyáknál. De még így is volt anyuka, aki rámszólt, h húzzam magamhoz közel a kutyát, nehogy hozzáérjen se ő se a gyerek, mert őt (anyuka) megharapta egy kutya. Na hát a gyereke tuti örökölni fogja ezt a félelemet.

Ezt untam meg és emiatt járunk inkább a mezőre, ahol elengedem. Hogy miért engedem el? Mert nincs kutyafuttató a városban. Vagyis papíron van, de a kijelölt területen nincsen semmi, kerítés meg végképp nem.

Szóval ha van ott kutyafuttató, akkor még nem épült meg...

Nem várom a törvényt, mert ahol lakom (vidék, Budapesttől 20 km) a normális, kezelhető kutyákat szokták elengedni, szóval itt a törvény után sem változik semmi. Ellenben Pesten rengeteg pofátlan kutyával és gazdival találkoztam, na azt meg főleg nem várom, h még több legyen belőlük.

Szerintem ez egy bizalmi kérdés.

Mint ahogy emberek közül is van, akit közel engedek magamhoz, HA ISMEREM, ugyanígy teszek a kutyákkal is, ösztönösen. Az ismerős kutákat simogatom, beengedem a lakásomba, míg egy ismeretlen kutyát nem. Én azt nem értem, miért várja el valaki, hogy ismeretlen emberek SZERESSÉK a kutyáját és MEGBÍZZANAK benne? Sokan pórul jártak már a túlzott bizalmuk miatt.

Pár konkrét példa:

1. Egyszer egy rokonom kutyáját az idősebb nagyi vitte sétálni, és aséta közben egy hasonló kinézetű tacsi ment oda. A néni (rossz volt a látása)azt hitte, az unokája kutyája az. Lehajolt hozzá, a kutya megharapta.Nem, nem rohant a néni, nem volt agresszív, kedvesen magához hívta. A gazdi nem került elő, veszettség elleni oltásra járt, ami úgy felborította szervezetét, hogy visszajött a menstruációja.

2. Egyik legjobb barátnőm a járdán sétált, szembejött vele egy kisméretű kutya pórázon. Amikor egymás mellett elhaladtak, a kutya váratlanul a barátnőm lábszárába harapott. Össze kellett varrni.

Mindkettő megtörtént eset, mindkét személyt jól ismerem, megbízható, megfontolt, normális emberek, kizárt, hogy cukkolták a kutyát.

Szóval bocsánat, de előbb hadd isemrjem meg a kutyáját, a gazdáját, és aztán majd közel engedem magamhoz, akár az ölembe is ülhet és az arcomat is nyalogathatja.