Mik a tapasztalataitok örökbefogadott kutyusokkal?

Mármint? Örökbefogadott kutyusom van. Önálló, játékos, itthon bújós odakinn virgonc jószág. Nem tudnék nélküle meglenni. Az egyik legbájosabb a környéken, a maga módján. gyakran megdícsérik, és kérdezik milyen fajta. Az a baj, hogy nem tudom. :D

El lehet engedni, legjobban fogócskázni és frizbizni szeretek vele, bár mostanában már a labdát is a levegőből szedi le, és hozza vissza. :D

Egyszóval, számomra tökéletes társ lett.

Lehet a menhely miatt, de nagyon alkalmazkodó, símulékony kutyus. Míg pórázon viszem, hozzám igazodik. Ha pedig elengedem, nem fél semmitől, eljátszik másokkal, körbefutja a mezőt, beszimatol mindenhová... Emberekkel kutyákkal jól kijön, kimondottan bizalommal van a külvilág felé.

Sokan mondják, mekkora szerencsém van vele, pedig ennél többről van szó: volt egy elképzelésem, hogy milyen természetű kutyust szeretnék, és ez alapján választottam. Valamint, nagyjából tisztában voltam a magam képességeivel is, pl hogy mi lenne "sok" nekem, mi az, amivel még elbírok.

Szerintem, ha mondod ott, hogy kezdő kutyás vagy, és egy szelídebb ebet szeretnél, értik majd hogy mire gondolsz.

De, mindíg vannak náluk egészen kicsi, mármint kölyök kutyák is, náluk nincs ilyen kockázat. Jó ötlet az illatos úti menhely, szerintem nagyon szép dolog, mikor egy kutya sorsát jobbra fordíthatjuk.

Személyesen ezt az egy "menhelyet" ismerem (tudom hogy nem menhely, szóval ne kössön bele senki :D) sok szerencsét :)

Amúgy, első kutyusomnál, én is féltem, mivel nem volt semmi tapasztalatom, több hónap volt, mire láttam, kutyavilágban mi mit jelent, mi hogy megy. Szóval a félelem ne tartson vissza. Ha van elszántságod és kitartás, valamint a szándék megvan hogy szeretnél egy hű társat... akkor vágj bele bátran. Ha valami konkrétan adódik, akkor lehet segítséget kérni, más kutyásoktól akár. De ha van futtató, vagy park a közelben, oda is jó elmenni a kiskutyával - egyik legjobb rész a kutyás közösségi élet - és idővel minden a helyére rázódik, ahogy te is egyre tapasztaltabb leszel.

Egyre figyelj csak, hogy ne légy hanyag gazdi, de túlbuzgó sem. Idővel rá lehet érezni, mi az az "életforma" ami egyensúlyban tart titeket, akkor pedig egyik legjobb dolog (szerintem) a kutyázás.

Valamint, amit adsz a kutyának, azt visszakapod. Ha bizalommal, türelemmel vagy felé, ő is így fog tenni hosszú távon.

A nevelés sem egy ördöngős dolog szerintem. Nagyvonalakban annyi hogy érezze a kutya hogy biztonságban van, legyen kontroll. Nem kell vele durván bánni, de legyen számára egyértelmű mit szeretnél.

Egyik leggyakoribb hiba amit látok, hogy mások emberi nyelven beszélnek a kutyájukhoz, így nyilván nem fog semmit érteni a kutya. Az ő nyelvük jóval egyszerűbb, és konkrétabb.

Az sem jó, ha túl erőtlenül jelzel neki, de az sem, ha túl durván. Az aranyközépút a jó, hogy ez kinél mi, az szubjektív.