Értelmes dolog, vagy sem?

Két amerikai staffordot tartok, mindkettőnek megvannak a fülei. :) Hogy miért nem vágattam le?Egyszerűen anyagi okokból, szimplán nem volt rá pénzem.Ma már nagyon bánom, hogy nem vágattam le; a szukámat kölyökkorában elkapta egy border keverék, szintén szuka.A kutyámnak ömlött a füléből a vér, nem tudott kiszabadulni a fogásból, mert a támadó pont a fülét fogta meg, így rohantam vele a dokihoz.Azóta a füle hegye cakkos, olyan, mintha az egér rágta volna meg.A füle mindkét kutyámnak nagyon gyenge pontja, érzékeny, még játék közben is megsérül, szinte papírvékony.Mivel "harci kutyák", nem véletlenül vágták régen a fülüket: a legsérülékenyebb pont a testen; nekem amúgy is jobban tetszik a csonkolt fül.

A dobermann is kizárólag hegyes füllel, pirinyó farokkal tetszik, hiszen ezek vágása nélkül engem egy nagy, fekete vizslára emlékeztet.Elveszti a fajtára jellemző impozáns megjelenést.A kau is fül nélkül ijesztőbb, brutálisabb, pláne ha még arra is használják, amire való.A rottweilerrel szintúgy ez a helyzet.

Én pártolom a fül -és farokvágást.Ahogy az egyik válaszoló is írta, több fajta hagyományát tiporjuk porba a csonkítás betiltásával.

Az állatban egészségügyi károsodást nem okoz, életében nem akadályozza.

Nekem volt régebben egy amerikai bulldogom, mentett kutya, nem sokat tudok az előéletéről. Megvolt hagyva a füle is, farka is. A farka olyan szinten szét volt verve, (amikor örült, stb) hogy elkezdett sorvadni. A doki a levágás ajánlotta, mert ha eléri a gerincét, belehalhat. A fülével állandó problémák voltak, pedig tisztán volt tartva. Begyulladt neki, kivakarta, sebes lett, kívül gennyes. Eü-gyi okokból szükséges volt a fülvágás is.

Most egy hasonló fajtájú kölyköm van, a farka marad, de külföldön vettem, vissza is megyünk fület vágatni. Már most neki is problémák vannak vele. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak erről, mesterien tudom lekezelni a támadó embereket. És igen, nem utolsó sorban, a fajtaideál is megköveteli. Ezért még önmagában nem vágatnám le neki, de mivel bajok is vannak már most, kölyökkorban, így igen.

De egyébként az a személyes véleményem az egészről, hogy pl. egy dobermannak igenis legyen vágva a füle. Nem unalomból találták ki ezeket a hozzáértő emberek. Kell, és kész.

Egy kutyafarok nem eredményez kidobott almot, ahogy egy kutyafül sem. Egy ivaros szuka vagy kan viszont annál inkább.

A fül/farokvágást és az ivartalanítást csak a fogyatékosok emlegetik egy lapon....

Véleményem szerint a kutyák fülének vagy farkának levágása divatból, amennyiben csak a gazdi szórakozását szolgálja valóban megfeleltethető az első sorból idézett brutalitásnak. Nem látom értelmét a kutyák értelmetlen csonkolásának, azonban teljesen más a helyzet, ha ezzel a már korábbiakban is említettek szerint betegségektől és későbbi szenvedéstől óvjuk meg.

Mivel a kutyák nem tudnak beszélni, nekünk, felelős kutyatartóknak kell arra odafigyelnünk, hogy ne okozzunk se mi, se más emberek feleslegesen fájdalmat. Szeressük őket úgy, ahogy vannak, hiszen ők is ezt teszik velünk. :)

Az ivartalanítás tekintetében pedig az az álláspontom, hogy amennyiben az nem szükséges, ne tegyük ki a kutyát egy felesleges orvosi procedúrának. Azonban ha ezzel a kutyák felesleges elszaporodását előzzük meg (gondolok itt a kóbor kutyákra, akik ki tudja hol, és milyen körülmények között végzik...), vagy ha más mód nincs arra, hogy megakadályozzuk a beltenyészetet, akkor igenis szükségszerű lehet egy ilyen beavatkozás.

A témához hozzászólva:

Én csak és kizárólag akkor tartom elfogadhatónak, ha enélkül a kutyának valamilyen egészségügyi problémája alakulhatna ki (pl gyakran begyulladó fül, eltörő farok, stb). Küllem miatt semmiképp.