Mit csináljak egy "Hűtlen" kutyával?

Mi a baj? Ez teljesen normális. Ha idegen jön, akkor azaz érdekes, hiszen veletek minden nap találkozik, az idegen újdonság. (A kutya-embertársaságba ritkán járó kutyáknál ez fokozottan így van) A kutya önálló személyiség. Az, hogy hűséges, az nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal rajtad lóg. Nem ismerem a kutyádat de én meg is bolodulnék, ha az oriástestű kutyáim egész nap rajtam akarnának lógni.

Nem ismerem a kutyád, de szerintem teljesen normális, csak te nem azt várod el tőle, hogy a hűséges kutyád legyen, hanem az imádód.

Szia!

Nekem is Yorkim van és ő is 7 hónapos. Az enyém is szereti az idegeneket és ilyenkor én el vagyok felejtve, mondjuk engem nem zavar a dolog. De attól, hogy így viselkedik még szeret engem és hidd el téged is a szeret a kutyád. E miatt nem hűtlen a kutyád csak érdeklődő, igazi társasági kutya, szereti ha körülveszik és szeret az új emberekkel barátkozni. Szeretem a kis dögömet, megpróbálom jól tartani, persze egészséges keretek közt, (nem az én ágyamban alszik hanem az övében, nem puszilgatom, stb) és szabad időmben (ami mostanság nem sok van) tanítom, fésülgetem, játszom vele, de néha látom rajta, hogy csak az esik jó neki ha ül az ölemben és simogatom. Van egy pici fiam, még kisbaba ezért nem jut elegendő időm a hobbimra a kutyázásra, de inkább kevesebbet foglalkozom magammal mint a kutyámmal. Ha van egy kis időm akkor nem ülök le tv-zni vagy gépezni, inkább kutyázok vagy ha le is ülök akkor a dög az ölemben van.:) Javíts ki ha hülyeséget mondok, de szerintem nektek nincs gyereketek és a kutyátokra tekintetek úgy mintha a gyereketek lenne. Nem tudom jó e ez így ahogy van, ezt ti tudjátok eldönteni, de ha később lesz egy babátok akkor Ő nyilván fontosabb lesz mint kutyus, kevesebb időtök marad a kutyára és félő, hogy ezért megváltozik a viselkedése vagy netán féltékeny lesz a gyereketekre. Én terhes voltam a kisfiammal mikor megvettem ezt a kis kutyát, de mindig próbáltam úgy viszonyulni hozzá ahogy egy kutyához kell, persze imádom őt, kényeztetem, de ő akkor is egy kutya és nem kezelhetem úgy mint egy kisbabát.

Sosem kell elkényeztetni. Tudom ez gonoszul hangzik, de mindig következetesnek és szigorúnak kell lenni. Még olyan dolgokban is aminek a viselkedéshez látszólag semmi köze, pl evés. Aztán tisztában kell lenni a kutyánk fajtájának a tulajdonságaival és az életkori sajátosságokkal. A yorki nem egy egygazdás kutya akinek csak egy ember létezik. Nem ilyen típusú. De még egy olyan kutyánál is teljesen normális, hogy 7 hónaposan még mindenkit kedvel. Bár nem mindegyiknél de ez ritka.

Lehet, sőt elég valószínű, hogy kb ilyen marad nagykorában is, de akkor így kell szeretni, és szigorúbbnak kell lenni, mert akármekkora is, kutya marad. Mostanában én is azt veszem észre, hogy a legtöbb kutya mindenkit imád, egyik kedvenc mondásom, hogy a kutyás táborban az első 5 napot azzal töltöl hogy kitalálom kié az adott kutya, és a végén kiderül hogy annak aki le tojik az állat. xD Hát vannak ilyen kutyák, és azt vettem észre, hogy a kutyaiskolában is ezt forszírozzák inkább. Az enyémek nem ilyenek, és nem is szeretném. De ehhez úgy kell fajtát választani, úgy kell nevelni, és kell egy nagy adag szerencse. Inkább örülj neki, hogy nem egy idegbeteg kutya.

Én arra gyanakszom, hogy emögött valami rangsorprobléma rejtőzhet. És erre leginkább az utal, hogy a kutyád elhúzódik, ha simogatni akarod. Magyarán ő akarja eldönteni, hogy mikor érj hozzá és mit csinálj vele. És ezért gondolhatja úgy is, hogy Neked kell őt követni és nem fordítva...

Olvas el Jan Fennell könyvét, hátha segít:

*****