Miért szeretem jobban a kutyámat, és miért hiányzik jobban, mint mondjuk egy családtag, vagy egy rokon ill. "barát"?
Nagyon szeretem a kutyákat, minden kutyát, kivétel amelyik esetleg megakar támadni de akkor sem rá vagyok mérges hanem a gazdájára.
Jó pár éve érzem hogy másabb kapcsolat fűz egy kutyához, mint egy emberhez.
Voltak/ vannak barátaim, de a kapcsolatom nem éppen kimagasló.
Sokszor csalódtam az emberekben, és nem bízok bennük.
Pár napja az egyik kiskutyám elment, minden este sírok miatta. Egy szobában aludtunk, de nem hiszem el hogy elment tőlem.A másik kutyám van már csak meg.
Úgy érzem jobban szeretem/ hiányzik mint egy családtag. Miért van ez?
nekem sok érdek barátom volt, aki nem nézett mást csak ön maga boldogságát.
Aki képes volt kihasználni az én jó hiszeműségem, a jó szívűségemmel együtt.
Igazából már nem fáj az hogy nincs legjobb barátom, tudom hogy ritka kincs a legjobb barát, és hogy sokat kell tenni érte.
Viszont tudom hogy egy kutya soha nem az ő érdekeit nézi, szeret, és örül hogy a társad lehet.
Bár ezzel együtt okoz rossz pillanatokat, és nem a megrágott cipőre vagy fülhallgatóra gondolok hanem például beteg vagy mondjuk jelen esetemben meghall.
Lehet hülyének gondol az aki olvassa a soraimat. De Sziszi, aki nem rég meghalt, velem élt a házban, szóval ő egy családtag volt.
Na ha hiszitek ha nem, hallottam a szuszogását, pedig nincs közöttünk.
Nyilván azt nem ő adta ki, de mégis olyan érzés kerülget hogy ő volt itt, és esetleg elbúcsúzott tőlem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!