Nálatok a kutya családtag?

nekem a társam.

Szeretem, mert elfogad úgy ahogy vagyok, feltétel nélkül.

Vele szeretek legjobban sétálni, számomra kedves, hogy hogy úgy tudok kommunikálni vele, hogy nem kell beszélnem. Vele szemben lehetek a legőszintébb, nem kell megjátszanom magam, elég ha csak úgy vagyok, ahogy éppen, és úgy is figyel rám.

Nem kell magyarázkodnom neki, mit miért csinálok, megbízik bennem. Amíg nem volt kutyám, és ilyen nem volt, addig sokkal üresebbnek éreztem magam.

Persze :)

18 éve van velünk, nagyapám eleinte ki nem állhatta, de hamar megszerette.

Apám szereti, de különösebben nem foglalkozik vele (friss vizet se ad neki...). Nagyanyám nagyon szereti, de tipikus öregasszony. Adja a finom falatokat, hiába van diétán a kutya...

Szerintem én szeretem a legjobban a családból és én is foglalkozom vele a legtöbbet. Én etetem, én viszem orvoshoz, ha baja van. Ha kezelni kell, én kezelem (pl. fültisztítás, körömvágás, szemápolás). Pátyolgatom, beszélek hozzá, sokszor csak úgy leguggolok hozzá és átvakargatom :) Ja és az én szobámban is alszik, ha széjjel túrja a fekhelyét, én igazítom meg neki.

Anyukám is nagyon szereti, ő is sokat vitte régebben sétálni, meg ő is vitte orvoshoz meg elkísér minket, de ő nem tutujgatja annyit mint én :D