Nálatok a kutya családtag?

A párommal élek, és ő is családtagként kezeli a kutyákat. Az egyik kutyánk eredetileg az enyém, egy keverék, őt kaptam, "csak" van. Persze a párom is ugyanúgy imádja és foglalkozik vele.

A másik kutyánk meg már közös, ő testőr lesz. Imádjuk őt is, vele is foglalkozva van.

Ahol régebben laktam és ahol a keverékem is volt velem együtt, nem igazán szerették a kutyákat (keresztszülők), pedig eredetileg keresztapám magának vitte a kutyát, de ő kb. még enni se adott volna neki. Keresztanyám megeteti az állatokat, nem ajnározza őket, de jobban elvan velük, vagyis inkább eltűri őket.

Sajnos nagyon sok kutya "él" láncon, kennelben, stb., mert ő csak egy kutya. Szomorú.

Nálunk családtag.Nekem olyan mintha a húgom lenne.A családban minden állathoz így viszonylunk.Én 11 éves vagyok (de nem vagyok egy hülye kis pisis) én ha nem is tudok vele órákig játszani mert mondjuk esik az eső,ablakon keresztül valahogy megoldom :))) Ő is ugyan úgy érez,mint egy ember.Sőt,sokszor még az ember inkább az állat...

A mi kutyánk 2 éves,egy örökmozgó,játékos és bolond kutya,ezért szeretjük.De én ismerek olyat is akinek eltörik a kutyája lába és annyi rá a reakció: majd meggyógyul vagy elaltatják,lelövetik...Na én azt lövetném le.

A lényeg tehát,hogy nálunk az.Egy négy lábon járó,bundás gyereknek számít:DDÉn már csak Cimbinek hívom.

Bármi baja van,orvosoljuk vagy házilag vagy elvisszük orvoshoz.

A régi kutyánk 11 évet élt meg.Egy arany kutya volt,szófogadó,aranyos meg még sorolhatnám...

Szegény nem evett,lesoványodott...Elvittük egy "állatorvoshoz" bár nem mondanám annak,azt állapította meg hogy tüdőgyulladás.Elvittük Egerbe,ahol mondták hogy nincs szó tüdőgyulladásről,más betegsége volt,de nem merték műteni mert lehet hogy fel se ébredt volna az altatásból.

Mindenkinek a szíve szakadt meg:"(Mindenki imádta.

Minden nap jártunk egerbe hozzá kb egy hétig.

A mostani kutyánk mint mondtam 2 éves,őt is nagyon szeretjük!:)

Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett!

Úgy tudom, hogy a kutya az egyetlen állat a világon ami hivatalosan is családtagnak számít, ez az egyetlen állat amit az embernek teljes mértékben sikerült háziasítania.

Nálunk mindenki nagyon szereti a kutyánkat, kint a kertben él van egy kis háza is, és ha nagyon hideg van, akkor van hogy beengedjük a garázsba, hogy ne fagyjon halálra az éjszaka mert már elég idős. Nálunk is leginkább anyukámat érdekli a kutya ő szokott vele a legtöbbet foglalkozni ami nagyon jó hogy ő legalább fordít rá időt. Nekünk is volt már sokszor beteg akkor is leginkább anyukám aggódott érte, de persze mi is aggódtunk, együtt vittük le az orvoshoz, együtt izgultunk hogy jól sikerüljön a műtéte.. Nálunk mindenki nagyon szereti a kutyánkat, csak van aki kevesebb van aki több időt és szeretet fordít rá!!!

Mondjuk meg is látszik hogy ki foglalkozik vele többet mert ha hazajövök akkor nekem kevésbé örül mint a szüleimnek de azért engem is vár haza :D

Ezek szerint a ti családotokat nem hozta sokkal közelebb a "kutya mint családtag".

Azért próbáld rávenni őket hogy kísérjenek el sétálni a kutyával, vagy mond el nekik h neked miért fontos ő neked, hátha miattad fontosnak érzik majd a kutyát is...

A kutyáim nem családi kutyák, habár nem lakok egyedül (még). Azért vannak, mert én el vagyok tőlük ragadtatva és ez volt minden vágyam kicsi korom óta. A családom természetesen megengedte, hogy odehozzam őket, és szeretik is őket, de egyáltalán nem foglalkoznak velük mert őket nem hozza lázba a téma. Ez így mindenkinek jó, mert én sem akarom, hogy más foglalkozzon az én állataimmal. Úgy bánok velük, ahogy egy kutyával kell bánni, nem nézem őket embernek, mert nem azok és nem is lenne jó nekik. Nem is tudom pontosan mit értenek mindig a családtag alatt, hisz én az emberi családtagjaimmal is teljesen különbözően bánok egyénenként. Szerintem a kutyának attól van jó dolga, ha megfelelően kezelik, megadnak neki mindent amire szüksége van, és látszik rajta, hogy boldog. De sok ember azt hiszi, hogy attól lesz egy kutya családtag, hogy egy ágyban alszik vele, összenyálazza a képét, mindig bent van a házban vagy mindenhova magával viszi. Hát ezek közé én nem tartozok.

A családom sose szól le, hogy nekem milyen fontosak a kutyáim, és segítenek ha kell, de azt nem tudom, hogy aggódni szoktak-e. Őszintén nem is érdekel nagyon, miért lenne nekem, vagy a kutyának jobb, ha aggódnának?

Családtagja az embernek ember lehet.

Mindez nem zárja ki, hogy a kutyát társként tartsa.

A kutyának gazdája van és nem apukája, anyukája, nagynénije.