Miért csodálják annyira a kutyákat?

Engem sem harapott meg kutya se a családtagjaimat .Mert tudod a családban mindenki olyan kutyát tart akit tud is nevelni és NEVELI is.Így nem igazán támadja meg őket kutya.

Na az ilyen elmebeteg idióták miatt utálom az embereket mint te vagy !!!

az összes hozzá nem értő előjön rendszeresen a "de a utya megtámad és széttép" szöveggel.

szabadidőm egy részét szándékosan kutyákkal töltöm , 10-20 kutyáva egyidejűleh ( a saját kuytámon felül),érdekes sosem haraptak meg...

nagyobb az esélye az autóbalesetnek mint h széttép egy kutya.

utálod e az autókat is? vagy csak a kutyákkal van a gond?

azaz a tárgyakat szereted e jobban vagy az élőlényeket? :)

én a kutyákat.

Nos, hát engem harapott már meg kutya. Évekkel ezelőtt és a mai napig megvan a nyoma.

DE!

Én voltam a hibás! A kutya területet őrzött, én meg figyelmetlen voltam, olyan helyre nyúltam, ahol nem láttam, hogy ki tud nyúlni oda. Nyilván a gazdája is hibás, de azóta megtette az óvintézkedéseket.

Az említett kutyával és a gazdájával is tökéletesen jó a viszonyom, szeretem ezt a kutyát is és a többit is.

Szóval önmagában attól, hogy valakit komolyabban harapott már meg kutya, még nem kell utálnia a kutyákat.

És ezzel együtt is azt vallom, hogy a legtöbb embernél igenis jobb egy kutya. Olyan önzetlen, feltétel nélküli szeretetet egyetlen embertől sem kaphatsz, mint egy kutyától. Ez a legfőbb oka a csodálatomnak.

Engem is már haraptak meg kutyák, na és akkor mi van?

Beesik az eső? A szörfösökkel is előfordul, hogy megtámadja a cápa, mégsem mondanak le a szörfözésről.

Engem is harapott már meg kutya. A sebeket varrni kellett, mert olyan mélyek voltak. Az egy "kóbor eb"(otthonról kiszökött/engedett) volt, aki kutya sétáltatás közben nekünk támadt, csak mivel én a két kutya közé léptem, ezért az első sebet én kaptam.

Azóta, amikor arra felé sétálok, ahol ez a kutya lakik, megbeszéltem a gazdival, hogy had adjak a kutyának valami finomat, hogy ha esetleg megint kiszökne ne az legyen az első, hogy meg akar ölni. Kb. két hónap etetgetés után egyszer kiszökött, és a reakciója nem az volt, hogy szét akart tépni, hanem érdeklődően jött hozzám, hogy van-e nálam kaja. Azután haverok voltunk a kutyával, és ennek a gazdája is örült.

Én engem nem rendített meg a dolog, sőt, kutyákkal foglalkozom, és imádom, amit csinálok.

De, van egy ismerősöm, ő őrző-védő oktató, és őt is (baleset volt)tépte már meg úgy kutya, hogy szakadtak az izmai, mert rajta volt a védőruha, ment hátra valamiért, és beakadt a ruhája egy tárgyba, és azzal bénázott. Az egyik gazdi meg még jobban bénázott, nem figyelt a kutyájára, és az, az éppen a beakadásból vergődő oktatóra támadt, megfogta a karját, és elkezdte tépni. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy ismerősöm keze még mindig be volt akadva, és ahogy a kutya a másik kezét tépte, így a nagy rántástól a beakadt karjában szakadtak az izmok. Nem emlékszem már rá, hogy meddig volt kórházban. És láss csodát, ős is ugyan úgy végzi a munkáját, nagyon nem érdekli, hogy egy kutya miatt kórházba került.

Ha valaki szeret valamit csinálni, akkor nem adja fel.

És, a kutyák véleményem szerint is ezerszer többet érnek jó néhány embernél. Olyan szeretetre,ragaszkodásra és hűségre amire ők képesek nem láttam még példát az emberek között. (persze nem azt mondom, hogy nincs, csak ritka, mint a fehér holló) Meg sorolhatnám még, hogy miért szeretem jobban őket, de nincs kedvem többet írni, mert úgy sem értenéd meg.