Szerintetek is igaz, hogy aki nem szereti az állatokat (kutyákat), az jó ember nem lehet?

Semmiképpen sem.

Én ismerek olyan embert, aki nem szereti az állatokat és a kutyákat sem, mégis jó ember.

Alapvetően, ha az adott ember nem táplál szélsőséges érzelmeket a kutyák iránt/ellen, akkor minden esélye megvan rá, hogy jó ember legyen. A fent említett ember nem szereti ugyan a kutyákat, de nem is utálja őket.

Viszont ismerek olyan embert, aki a rokonai kutyáit is jobban szereti a saját, jó lelkű, normális gyermekénél - ez példa a túlzott állatszeretetre.

Egyébként sem könnyű meghatározni azt, ki a "jó ember". Vajon az, aki szereti ugyan a kutyákat, de a sajátját nem neveli, nem szedi fel a kakit, ezzel pedig rontja (vagy legalábbis nem javítja) a kutyások általános megítélését, jó ember? Én nem tudom. Tényleg nagyon nehéz meghatározni, mik a "jó emberség" követelményei, különösen, mert azt hiszem, ez egyénenként változó.

Ez alapján senkit nem lehet megítélni. Viszont tény, hogy ha látom, hogy valaki szereti a kutyáját, neveli, tanítja, foglalkozik vele, akkor rögtön támad egy olyan érzésem, hogy ez azért nem lehet rossz ember. :) Ha valakit egy engedelmes kutyával a lába mellett látok sétálni, azonnal nagyot nő a szememben. Viszont ha valaki kegyetlenségből bántalmaz egy állatot, az a továbbiakban egy kalap kaki előttem.

De ki tudja, lehet hogy elfogult vagyok. :)

Üdv, egy kutyás

Lehet jó ember,ez szerintem nem ebben merűl ki.

Ismerek olyat aki azért nem szereti a kutyákat,mert büdösek és ugatósak.Na már most ez az ismerős eljött hozzánk és meglepően tapasztalta,hogy a kutyáink nem ugatnak feleslegesen,nem büdösek és nem ugrálnak fel mindenkire.

Mondtam egy jól ápolt és nevelt kutya ilyen.

Azóta se szerette meg a kutyákat,de másként tekint rájuk.Eddig ő abban a tudatban élt,hogy a kutyák egy büdös koszfészkek akik csak össze koszolják az embert.

Ő ezt látta vagyis a felelőtlen kutyatulajokat.

Szóval akár az is állhat a dolog mögött,hogy vkinek van egy nézete,mert eddig abban élt,azt látta.

Sokáig én a lovakat nem szerettem,mivel hallomásból és egy két sztoriból elítéltem a lovakat,rúgnak haparnak veszélyesek.Osztálytársamék kerti party-ján elmentünk az istállójukhoz és megismerkedtem az ő lovával ,nagyon barátságos ló,a hátára is felültem.Osztálytársam mondta,hogy azok a lovak akik harapnak,rúgnak azok foglalkozás és teljes nevelés hiányában szenvednek.Azóta rájöttem,hogy a világ nem csak egy féle dologból állból.A kutyáknál és más állatoknál is ez a helyzet.

Vki az állatokat többre tartja mint az embereket én is ilyen vagyok.Emberekbe folyamotsan csalódnom kell.Évről évre vesztettem el feléjük a bizalmamat.Így a kutyáim sokat jelentenek nekem.

Attól függetlenül,hogy imádom az állatokat,nem ítélem el azt aki nem szereti őket.De ha elhordja őket mindennek akkor azért közbe szólok,mert a világ nem csak fekete-fehér!

Attól függ, miben nyilvánul meg az állatok "nemszeretése".

Ha valaki csak elvan az állatokkal, pl. ha találkozik egy kutyát sétáltató ismerősével és nem megy oda az állathoz és simogatja meg, mindössze annyi hogy annyira nem érdeklik őt, az nem annyira rossz, mintha kifejezetten utálná őket.

Ismerek viszont olyat, aki azt mondja, hogy az állat az csak állat, és nem érdemli meg a normális bánásmódot, és a kutyáit egy sötét ólba bezárva tartja ha éppen unja az ugatást. Ha betegek,, akkor sem viszi őket orvoshoz, mert az "csak " kutya. De azért a malacokhoz rendszerint orvost hív... Na, az ilyen emberről van meg a véleményem.