Ugye ettől nem vagyok rossz (ex) gazdi?

Meghalt a kutyusunk és nem úgy gyászolok ahogy a tesóm és anyukám. Ők nagyon sírnak/sírtak de én nem bírok. Nagyon szomorú vagyok, és egy kicsit szorít is a torkom de örülök hogy nem szenvedett és hogy boldog élete volt mellettünk.

Májusban beteg lett akkor nagyon sokat sírtam, és akkor már éreztette a doki hogy előbb utóbb eljön az utolsó napja szegénykémnek. És ezután a nyáron valahogy hozzászoktam a gondolathoz. Egész nyáron egészséges volt pedig, hirtelen egyik napról a másikra romlott le annyira az állapota hogy a doki már nem tudta megmenteni. :(

Sírtam egy kicsit mikor elaltatta, de nem annyit mint a többiek, és ezt furcsállják is. :S Ugye nem vagyok gonosz? :( Nagyon szerettem őt, én csak valahogy máshogy gyászolok... emlékekkel inkább.