Ismertek olyan embert akinek soha semmi gondja a kutyáival? Zavarónak tartjátok?

Ha a gazdi szerint soha semmi gond nincs a kutyával, annak több oka lehet:

1.) A kutya alapjáraton megadó személyiség, esze ágában sincs "árral szemben úszni" = könnyű kutya

2.) A gazdi ösztönös vezető (nem összekeverendő azzal, hogy mindig könnyű kutyákat fog ki, én eddigi életem folyamán két olyan emberrel találkoztam, akikről már számomra is sütött, hogy ösztönös vezetők - mindketten olyan pozícióban is vannak :))

3.) A gazdi nem veszi észre, vagy nem tartja fontosnak a fennálló problémákat (kiváló példa lenne erre egy pár nappal ezelőtti kérdező, akinek a kutyája ezerrel védi a gazdit, állatorvos szerint "kiszámíthatatlan" - gazdi szerint minden oké az ebbel) - én ennek a szöges ellentéte vagyok, mások szerint teljesen rendben van a kutya, de én bőves-bőven látok még hibákat :D

Ettől függetlenül én csak örülök neki, ha valakinek semmi gondja nincs a sajátjával.

Te magad is bevallottad, h vanak gondjaid. Tök mindegy, h piti vagy sem, vannak. És itt vége is.

Amúgy a piti az nézőpont kérdése. Valakinek pl nem számít, ha kutya megrág egy könyvet, ez másnak viszont súlyos porblémát is jelenthet.

Sztem nincs olyan, hogy egy kutyával SEMMI gond nincs, ahogy Te is írtad: "piti semmiségek" :)

Én is úgy érzem, hogy kimondott problémám nincs a kutyámmal, mások szerint már túlzottan is engedelmes én meg maximalista vagyok :D

De apró-cseprő dolgok vannak, amikkel másnak nem okozunk veszélyt vagy kellemetlenséget, nekem nem "probléma", de lehetne rajta változtatni, ha nagyon akarnék :)

Ilyen például, hogy utcán huzamosabb ideig nem jön rendesen láb mellett a kutyám póráz nélkül, kicsit lemarad, eltávolodik oldalra, hívogatni kell. De "helyzetben" azonnal megáll, visszajön, elmegy más kutya mellett a lábam mellett, úttesten át is. De sokszor inkább előre küldöm, mert jobban látom, biztonságosabbnak érzem. Mert ha mellettem van, hajlamos lemaradni, akár csak fél méterrel is.

Másik ilyen "probléma", hogy ha játszunk kint a zöldben, akkor hajlamos másnak, ismerősnek vinni a labdát, játékot. Ha rászólok, persze utána nekem is odahozza :D

Tehát ilyen apróságok, amik másoknak értelmetlenek :D

Ja, még valami: sokszor kérdezik, ezt vagy azt hogy értem el a kutyámnál. És a válasz: NEM TUDOM...egyszerűen képtelen vagyok visszaidézni, elmondani...vagy elfelejtettem, vagy passz :D

Ismerek ilyen embert, és néha elég zavaró. Főleg mert mi nemrég vettünk kölyökkutyát és természetesen még vannak vele gondok, de nem merem neki megemlíteni sem, mert ő a kezdetektől le akart beszélni a kutyavásárlásról, mert mennyi gond van vele, nem lesz rá időnk stb.

Pedig a helyzet az, hogy neki oltári mázlija volt a saját kutyájával, mert világ életében nem foglalkozott vele (konkrétan sétálni is max 3x volt, de egyszer sem ő vitte) és mégis nagyon jó kutya. A legapróbb dolgokban is hihetetlenül szófogadó. Dacára, hogy nagyon makacs mégsem tesz soha semmit engedély nélkül. És ez a kutya soha, egyetlen percig sem volt nevelve.

Igen, az ilyen ember tanácsai nagyon is tudnak dühíteni.

Viszont alapvetően az nem zavar, ha nincs gond a kutyával. Örülök neki, hogy a gazdi igényeinek megfelel és jóban vannak. Öröm a kutyának is ha nem egy idegbeteg gazdi áll állandóan a feje fölött.

Az a helyzet, hogy mindenki aki most már profi a kutyázásban az is volt zöld fülű valamikor. Nem egyből úgy születtünk, hogy a kinológiát ismerjük. Mindenkinek /a kutyásokra gondolok/volt első kutyája és hallgattunk a tapasztaltabb kutyások tanácsaira, és így lassan fejlődtünk tovább felfelé.

Nekem is volt első kutyám és nem mondom, hogy nem szenvedtem meg vele. Elkezdtem vele kutyasuliba járni ott szakszerűen megtanultam a kutyát kezelni, minél magasabb szintre emelni a kutyát és magamat is.

Aki kutyasulin kívül tanítgatja a kutyáját az is megkérdez egy-két embert, és nem becsukott szemmel jár az utcán vagyis lát másik kutyást is beszélgetnek és egy adott kérdésre hol jó, hol rossz információkat szereznek be.

Az a helyzet, hogy tanácsot adni kutya ügyben amit nem látunk valójában az eléggé nehéz. Vagy jó tanácsot adunk vagy nem.Vagy bejön látatlanban vagy nem.

Ezért sokszor jobb ha a kiképző látja is a kutyát, de hát ez az oldal csak a tanács osztásról szól.

Ami nem csupán a kiképzési munkálatokról szólnak abban egyértelműen jó válaszok is jönnek le nagy többségben.

Mindenkinek volt gondja a kutyájával főleg ha első volt.

Kinek több kinek kevesebb.

Erről rengeteget lehetne még írni, ez csak egy szösszenet.

Attól hogy nem tudod a tudást átadni még lehetsz ösztönös vezető. Adott helyzetben nem gondolkodsz, hanem ösztönből jön, amit csinálsz, ezért sem tudod elmondani.

Volt ilyen kutyám, amilyenről írsz (csak ideiglenesben), most biztos röhögni fogsz, de idegesített:D Annyira megszoktam a sajátjaimat, hogy figyelni kell rájuk, az egyik kimondottan egy ravasz köcsög, hogy szokatlan volt, hogy első szóra jött a kutya, nem kellett őt lebaltázni semmiért, egy-két erőteljes szóbeli tiltás elég volt. El is hittem, hogy ő ilyen jellem, míg az állandó gazdáihoz nem került, ahol komolyabb problémák előjöttek. Be kellett látnom, én fejlődtem annyit, hogy nála már ösztönből jött a nevelés, ezért nem volt gond. De amúgy tényleg nem egy nehéz kutya, szóval nem voltam én akkora ász:D

1.) Ha van érzéked a választáshoz, simán kifoghatsz akár 15 könnyű kutyát is (kicsi az esélye, de megtörténhet), pláne, ha olyan fajtából válogatsz, aminek az egyedei általában nyugodtabb, megadóbb vérmérsékletűek. Nagyon jó mércéje ennek például a kutya kamaszkora, hiszen egy "keményebb" kutyával még a jóistennek is meggyűlik a baja valamilyen szinten kamaszkorban (de tegye fel a kezét, akinek volt totál problémamentes kamaszkorú kemény kutyája).

2.) Attól, hogy a tudásod nem tudod átadni, még lehetsz ösztönösen jó vezető - kiváló példa erre (részint) az egyik itteni válaszoló (nem nevesítenék :)), akinek van kemény kutyája, foglalkozik másokéval is, de saját bevallása szerint "nem tud magyarázni" (megint más kérdés, hogy mivel a személyiségünk,kommunikációnk nagyon hasonló, én például elsőre meg szoktam érteni, mire utal - ha vele anno nem találkozom itt, nem is tartanánk ott a zebemmel, ahol).