Igaza lehet a páromnak? Tényleg nem való nekem kutya? Vagy csak olyan, ami nagyon családcentrikus?

Párommal tegnap beszélgettünk és mondtam, hogy szeretnék egy kutyát. Ekkor azt mondta, hogy nem való nekem a kutya, mert a fejemre nőne, nem tudnám rendesen nevelni, mert szerinte lágyszívű lennék vele. Nem hallgatna rám és a fejemre nőne. Ha rosszat csinálna és kikapna érte, akkor is megsajnálnám és ezzel el is rontanám. Mindezeket azért mondta, mert a macskákat szeretem simogatni, becézgetni, és nem szívesen bántom őket, ha rosszat tesznek sem. Másik dolog, amiért még ezeket mondja: nekik felnőtt harcikutyáik vannak, akiket szeretek, de én képtelen vagyok keményen fellépni ellenük, mert rám nem hallgatnak, hisz nem én nevelem őket.. vagyis rájuk szólok keményen, ha rosszat csinálnak, de nem csapnék oda nekik. Egyszerűen nem az enyémek, milyen jogon fegyelmezzem őket én. De szerintem egy saját kutya más. Igenis megtanulja az ember, mi az amit szabad engedni neki, és mi az amit nem. Ha rosszat csinál, oda kell csapni. Nem ütni-verni(mert pl. ő már sokszor elverte), de éreznie kell a súlyát annak, amit csinált. Utána már elég ha ránézel vagy megemeled a kezed, tudni fogja. De ettől még fontosabb az, hogy a hangodból érezze, hogy te vagy a dominánsabb és fölötte vagy. Nézzétek, én tudom, hogy ezek nem egyszerű dolgok, de szerintem bele lehet jönni. Ráadásul rengeteg szakkönyv is segít. De kissé elbizonytalanított, hogy vajon tényleg képtelen lennék egy kutya nevelésére?

Azt külön hozzátette, hogy harci kutya semmiképp nem való nekem, mert túlságosan öntörvényűnek tartja őket és nem tudnám megfegyelmezni.

Szerintetek se próbáljak meg kutyát tartani? Minden őszinte véleményt szívesen fogadok.