Gondot okozhat a kutyámmal, ha a családban csak én törekszem a falkavezérség átvételére?

Értem, és köszönöm a válaszokat. Ez azért elég elkeserítő. :(

Sajnos azt tényleg erősen tapasztalom, hogy értem nem, de a család többi tagjáért felelősséget érez, ha én nem vagyok itthon, és mindenki más igen, akkor nincs semmi probléma, de ha mondjuk már anyukám sincs itthon, akkor megy a szeparációs stressz, tép szét mindent, amit talál, stb. Sajnos a kutya már több, mint 1 éve van nálunk, ezalatt adódtak vele nagyobb problémák is, hosszú könyörgés árán sikerült rábeszélnem a szüleimet, hogy ivartalaníttassuk, és én is elkezdtem vele foglalkozni, de őket semmi sem hatja meg, így sem látják be, hogy fontos, hogy segítsenek kicsit. Ha elmondom anyukámnak, hogy szorong a kutya, ha nincs itthon, és hogy miért szorong, azt mondja, hülyeség, és közli, hogy "Azért szorong, mert engem szeret!"

Most éppen a szocializáción megy a balhé, ha véletlenül elismerik, hogy igen, erre érdemes pénzt fordítani (zsebpénzem nincs, nyári munkám fizetését ők kapták meg), akkor persze jön anyukám barátnője, aki egy """kutyaiskolában""" dolgozik, és közli, hogy 1 évnél idősebb kutyát NEM LEHET SZOCIALIZÁLNI. Ilyenkor már tényleg nem tudom, mit csináljak... Tulajdonképpen nem akartuk ezt a kutyát, egy kiránduláson találtuk, és elég bizonytalanul, de tudott ülni (mármint parancsra), a hasán meg egy sérvműtét hege volt, így gondoltuk, biztos gazdis, de hosszas plakátolás-kutatás után sem lett meg a gazdija. Valószínűsítem, hogy az előző gazdáinál is felmerültek a problémái, és ezért került utcára. Gondolkodtam már rajta, hogy talán érdemes lenne örökbe adni, de nem hiszem, hogy lenne rá jelentkező, staffos vonásai vannak, de nem fajtatiszta, és a legtöbb ember fél tőle, vagy csak nagyon csúnyának találja. És ha jelentkezne is rá valaki, a jelenleginél rosszabb helyre nem akarom adni, akinek meg van kapacitása egy kutyára, az meg lehet, hogy jobban tenné, ha nem őt, hanem egy ténylegesen rászoruló, menhelyi, vagy gyepmesteri telepről származó kutyát venne magához. És persze nagyon megszerettem... Hihetetlenül fájna, ha el kéne mennie, még akkor is, ha rendszeresen láthatnám.