Amerikai staffordshire terrier kutyáknál a falkavezérség elérése?

Egyik fajtánál se verd az állatot! Attól nem falkavezér leszel, hanem egy állatkínzó. Ezt jegyezd meg jól.

A falkavezérséget úgy vívhatod ki, ha mindig magabiztos vagy, és nem érzi rajtad a gyöngeséget, a félelmet. Mindig az legyen, amit te akarsz. Ha valamit nem akar megtenni, előbb határozottan szólj rá, ha második megszólításra sem hajlandó cselekedni, csapj az orrára. Ez nem verés, nem kínzás, a kutya legérzékenyebb pontja az orra, így egy idő után, ha elő is fog fordulni, hogy engedetlen, akkor a figyelmeztető szóra rögtön abba fogja hagyni, mert tudja, hogy utána jön a fájdalmasabb része a dolognak.

Nem verhetsz egy állatot sem, az nem nevelés, attól nem fog szeretni téged, csak mérgesebb lesz rád, aztán majd ne lepődj meg, ha egy nap neked ugrana. Vagy jobb esetben, semmi kedve nem lenne melletted lenni.

Emberségesen nevelj kutyát, ők megérzik, ha valaki képes a falkavezér szerepet betölteni.

Jesszus, verés alázás egy fajtánál sem jó ötlet.

Következetesen kell nevelni. Falkavezérségről rengeteget olvashatsz, hadd ne írjam le.

És ha jól látom, még a fajtáról sem árt olvasnod...Egyáltalán nem agresszívek, hihetetlenül értelmesek, hűségesek, gazdaszeretők...

Egy tanácsot se fogadj el ettől az ismerőstől. Ekkora kretént.

Ugyanúgy kell nevelni, szocializálni, mint más kutyát. Az égvilágon semmi gond nincs vele. Nekem 7 éves kanom van, egyszerűen imádom, hihetetlenül jó fej kutya. Szemernyi kétség sincs benne, hogy én vagyok a falkavezér, pedig soha nem vertem, fenyítettem meg. (még csak az orrára se kellett koppintanom) Jah, hozzátenném, hogy 17 éves lány voltam, amikor vettem...

Nem erő kell hozzá, hanem ész!

Hát, remélem egy jó nagy kutyát fog majd ki, és alaposan le fogja rendezni a barátodat, ha kezet emel rá.

Attól nem fog tisztelni. Ő se tisztelné azt, aki verné őt... sőt, csak megutálná. Nem tudom, hogy lehet valakinek ennyi esze, már ne is haragudj.

Mesélek neked egy kicsit az enyémről és az idióta nevelésről.(előző valahanyadik vagyok..)

Szóval 16, 17 évesen vettem, így sajnos szülőknél van. Velem a kutya egy tündér, soha nem engedetlen, elég csak mutatnom neki valamit, gondolkodás nélkül csinálja. Szereti a családot is, gyerekek (értelmesen neveltek, tudnak bánni az állatokkal) nyugodtan lehetnek körülötte, még arra is vigyáz, hogy fel ne borítsa őket.

Viszont apukám a drága, úgy gondolja, hogy egy kutyával ordítani kell, verni (egyszer rugott bele, reakcióm után többet nem merte). Sajnos többet nem tudok nála elérni, hiába látja, hogy velünk hogy viselkedik, mennyire engedelmes, ő szerintem csak azértis az ellenkezőjét csinálja... És a kutyám szívből gyűlöli. Ahol tud, dominál vele, bármit kér tőle,igyekszik kibújni alóla, ahol tud keresztbe tenni neki,(az ajtóban leül elé, nem mozdul el, ha mi közelítünk ajtóhoz felugrik, előreenged) ha a helyére akarja küldeni, a kutya inkább 30x körberohanja az udvart. (megjegyzem még anyukám is gond nélkül be tudja küldeni, egyetlen halk "helyedre"-vel)

Ha evés közben apukám a közelbe megy, a kutya morog. Ha bármelyik gyerek megy oda, a kutyát nem zavarja, a táljában kotorászhatnak még ők is.

Amikor agyvérzése volt, apukám volt az egyetlen, akire morgott, ugatott.

Óriási szégyen nekem, hogy ez így van, de gondoltam leírom, megmutatom mit lehet elérni agresszív viselkedéssel.

Én is lány vagyok nekem 1 éves Amstaffom van el.asztam a nevelését:((((Nem jön vissza ha hivom,ugrál...Már kiskorától kezdve neveld szigorúan és légy vele kemény ne úgy,hogy vered de tiszteljen és tekintsen téged a falkavezérnek.Én hónapok óta járok vele suliba de semmit nem ér sehol nem tudom már elengedni mert mindenkihez odarohan főleg kutyákhoz(csak játszana velük) nem jön vissza.És ez rossz.

Ha kiskorában megtanítod neki a dolgokat és azt mindig csinálod akkor nem lesz gond vele.