Van különbség fajtatiszta, és keverék kutyus között?

Szia!

Nekem volt ilyen is olyan is. Volt 2 keverék kutyám, az egyikkel együtt nőttem fel, 17 éves volt mikor elpusztult én akkor voltam 18. Még a bátyám kapta a 10. szülinapjára. A szomszédunk tacskó kutyusának lettek kölykei a másik szomszédunk kopó keverékétől és ebből az alomból kaptunk egy kölyköt. Nagyon szerettük, nagyon okos kutya volt, sokszor úgy éreztem több esze van és jobban megért engem mint a szüleim. Sajnos a vége felé már betegeskedett, epilepsziához hasonló rohamai voltak, a doki azt mondta ez már az idős korral jár és javíthatunk rajta, de teljesen meggyógyulni nem fog. Kb még egy évet élt így, aztán egyik reggel arra ébredtünk, hogy elaludt.:( A másik keverék kutyámat menhelyről hoztam, egy tacskó keverék kislány volt, sajnos beteg volt mikor hozzánk került és nem is sikerült megmenteni a kis életét, de azért a rövid időért amit nálunk töltött nagyon hálás volt. Szeretetre méltó kis dög volt, imádtam. Most vannak fajtatiszta kutyáim, mindet szeretem, teljesen különbözőek, van egy Spánielem és egy Staffordom, csak annyiban hasonlítanak, hogy mind a kettő szeret enni. De minden másban különböznek, a Srafford egész nap lustálkodna, alig lehet rávenni egy kis játékra, a Spánielt meg le sem lehet lőni, neki mindig kell valami elfoglaltság. Én úgy érzékelhető különbséget nem veszek észre fajtatiszta és keverék közt. Még sosem szerettem azért kutyát, mert fajtatiszta vagy azért mert keverék. Csúnya kutyát sem láttam még, nekem mindegyik szép, még a Bullterrier is, pedig annak van egy érdekes arcberendezése... :D Ha a kisfiam kicsit nagyobbacska lesz szeretnénk még egy kutyust, akivel együtt nőhetne fel, mert szerintem ez nagyon jó dolog. Nekem is olyan jó volt, hogy a Bobikával együtt gyerekeskedtünk, jó rá vissza emlékezni. :) Teljesen rugalmas vagyok, a 3. kutya lehet fajtatiszta, keverék, kan, szuka nekem teljesen mindegy. Majd talán a kisfiam eldönti milyet szeretne :)

Én a második válaszolóval tökéletesen egyetértek. Inkább abban látom a különbséget, hogy a fajtatisztánál, ha jó helyről veszed, "tudod, mire számíthatsz". Nekem van keverékem is (mentett) és fajtatisztám is. A keverék volt előbb. Mikor a fajtatisztát vettem (border collie), tudatosan választottam ki a fajtát. Megláttam, megtetszett, de mielőtt eldöntöttem, hogy veszek magamnak, előtte fél évig tanulmányoztam a fajtát, mindent elolvastam róluk, a kennelekről és igyekeztem személyesen is minél több bordert megismerni, nehogy csalódás érjen. Aztán mikor már megbizonyosodtam, hogy nekem tényleg ilyen kutya kell, még fél év volt, míg kiválasztottam a tenyésztőt és várnom is kellett, hogy legyen nála alom.

És nem csalódtam, sőt ellenkezőleg! Pontosan azt kaptam a kutyámtól, amit vártam ettől a fajtától. De azt ki merem jelenteni, ha nem jártam volna alaposan utána a fajtának, csak tetszik alapon választottam volna, bizony csalódás ért volna! Így viszont pontosan tudtam, hogy egy ilyen kutyának mik az igényei, milyen bánásmód és milyen tartási körülmények kellenek hozzá. És tökéletesen boldoggá tesz. De meggyőződésem, ha nem lennék tisztában a fajta igényeivel, isten csapása lenne... :)

Amúgy igen, ha túltenyésztett fajtát veszel, pláne ha szaporítótól, akkor valóban érzékenyebb lehet a szervezetük. De egy jó tenyésztő ügyel arra, hogy csak szűrt kutyáktól hozzon le almot. Szerencsés továbbá nem valami divatfajtát választani, pontosan ezen ok miatt.

A ragaszkodás pedig nem fajtától függ és nem attól hogy keverék-e.

A menhelyiek vagy mentettek azért ragaszkodóbbak, mert hálásak neked azért, mert Te jó körülményeket biztosítasz nekik.

Bár nem tudom, ezen el lehet vitatkozni, én a sajátjaimon azt figyeltem meg, hogy mindkettő ugyanúgy ragaszkodik hozzám. A mentett keverékem ugyanúgy, mint a borderem, akit 9 hetes kora óta én nevelek.

igen, határozottan van különbség a fajtatiszta és a keverék vagy korcs kutyák között, és ezt úgy mondhatom, hogy kb. 2000 kutyával volt dolgom, nagyrészt korcsok, de volt közöttük jó pár fajtakutya is:

a korcsok, tehát nem a keverékek, hanem az igazi korcsok a legjobbak a világon!!! a legédesebbek, a lagokosabbak, a leg hálásabbak, egy életre szóló szerelem szövődhet velük.

minek fajtakutya??? nálunk volt a menhelyen olyan gazda, aki kijött a spánieljéért, és jóformán meg sem ismerte, melyik az övé - egyformák, és legtöbbször jellemre is.

de a kis korcsok, azok igazi egyéniségek, úgy különböznek fajtatiszta társaiktól, mint a strasszkőtől a gyémánt, amiből nem lehet kettőt egyformára csiszolni!!!

ha valaki igazi társat akar, akkor csak korcsot fogad örökbe.