Ha egy "házi" kutya eltéved egyedül egy nagy erdőbe, simán vadászik magának élelmet?

Ha gyakorlati szempontból nézzük akkor a házikutyának már vajmi kevés köze van a farkashoz.

Egy családi kutya az erdőben hamarabb éhen halna szerintem minthogy rájöjjön, hogy meg is ölhet valamit, ám ha mégis rájön valószínűleg dúvadként kilövi egy vadász.

Szóval még elméletben sincsenek túl jó kilátásai egy ilyen kutyának.

Fajta és egyén kérdése. Vannak fajták amikből annyira kitenyésztették az ölő-ösztönt, hogy egyszerűen éhenhal és nem jut eszébe vadászni. vannak amik testileg képtelenek vadászni, mert túl lassú, nehézkes a mozgásuk, vagy olyan hiányos a fogazatuk, rossz állású az állkapcsuk. Van ami vadászó természetű, de kicsi kora óta ránevelték hogy az állat szent és sérthetetlen, ez attól függően h mennyire van megnevelve, lehet h mikor már éhezik áthágná a szabályt a túlélés érdekében, de az is lehet h annyira stréber, h inkább éhenpusztul mint öljön.

Persze ezek is túlélhetnek egy kis időt tojáskereséssel, dögevéssel sztem, de bogyókat, gombát, növényeket is eszik egy kutya sztem ha éhes.

Amúgy meg ez tárgytalan mert a kutyák ha elvesznek az emberi környezetet keresik, ahol kapnak kaját vagy találnak úgyis.

Nekem agaraim és huskyjaim vannak, ők bizony mind vadásznak. A huskyk rendre meg szokták találni a pocokfészkeket, de nem egyszer fogtak már galambot a téren vagy szárcsát sőt sirályt a Duna-parton.

Az agarakra nagyon vigyázok, mert bennük olyan erős a vadászösztön, hogy ha egyszer rákapnak, utána csak az érdekli őket. Egyik agaram fogott nyuszit, utána nem bírtam már vele sétálni menni, mert csak azt kereste, mit lehet levadászni és itthon a kertben is beindult a macskára meg a kisebb kutyákra is.

A pásztorkutyámnak eszébe sincs vadászni, ő tuti éhenhalna, ha nem tudna hazajönni.