Most akkor tényleg itt senki nem üti meg a kutyáját?

Egy-egy pofont szoktam adni, de csak főbenjáró bűnökért.

Egyszer egy nagyon domináns kutyakölyök rám vicsorgott (nem az én kutyám volt, de családi kutyának volt szánva, és gyerekek mellett ez elfogadhatatlan). Lendületből kapott egy csattanós nyaklevest és a következő mozdulattal földhöz csaptam, közben előszedtem színészi képességeimet és verbálisan pozdorjává zúztam. Megértette, mit akarok, és tudtommal családtaggal soha többé nem követett el ilyet. Engem pedig a mai napig imád.

Én van,hogy odacsapok. A kamaszodó addig alázatos,kedves,behodóló kutyám elkezdte feszegetni a határokat,egyetlenegyszer morgott rám amikor evett (se előtte,se az eset után,soha) ,na akkor kapott egy nyaklevest + jól összeszidtam.

Nemhiszem hogy fél tőlem,ennek semmi jele nincs. Főleg,hogy egy kutyának nem könnyű fájdalmat okozni,egy megrámngatás vagy egy atyai pofon inkább jelzésértékű,egyszerűen van amikor érthetőbb a kutya számára a fizikai behatás,mint a szidás önmagában. ettől nem lesz lelki nyomorék,ezzel csak azt üzened "elég volt,túl messzire mentél" .

A rugdosást,verést,bottal ütést stb mélységesen elitélem,az már más kategória.