Miért nézik le azt, akit nem a problémás kutyák érdekelnek?

Ti is észrevettétek, hogy van egy új fajta kutyatartó, főleg itt a fórumon? Az a fajta, aki álmából felébresztve képes lenne egy veszett farkasfalkát is leszerelni? Általában úgy indul az egész, hogy az illető nem nagyon van benne a kutyakiképzésben, de aztán valahogy szert tesz egy problémás kutyára és veszi a fáradtságot, hogy megoldja a problámát (ami, be kell hogy ismerjem, tiszteletre méltó). Itt találkozik Jan Fennellel, Caesar Millannal, a tüköriskolával, Cerberossal vagy ehhez hasonló módszerrel, és mivel ez segített neki, ezért teljesen a megszállottja lesz, mindent tud róla, elvakultan védi. Tökéletes szakmaisággal kielemezi a kutyája minden mozdulatát, viszont az átlagos dolgokkal sokszor gondban van vagy lekicsinyli őket. Teljes stresszben van egy egyszerű engedelmes vizsga előtt, és elájul ha a kutyája tud 30 trükköt. És ezeket is leginkább csak egy jó módszernek tartja arra, hogy a fenti módszereket gyakorolja.

Ezzel még nem is lenne baj, de ezek az emberek miért nézik le azt aki beismeri, hogy ezeket a dolgokat nem tudja, illetve nincs oda a fent említett módszerekért, mert őt a kiképzés más ágazata érdekli? Lehet, hogy ő álmából felkeltve mond neked 10 módszert hogyan tanítsd meg a kutyád kézenállni vagy fejből felmondja neked az összes verseny szabályzatát... Nincs szüksége arra, hogy behatóan ismerje a problémás kutyákat, mert ő eleve úgy nevelte a kutyáját, hogy ne legyen az. Ez nem tiszteletre méltó? Nem ez lenne a normális? Más esetleg problémás kutyájával meg úgy gondolja, hogy nem az ő kötelessége foglalkozni.